Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 4. szám - SZEMLE

megrendezett iskolatörténeti kiállítást több ezren tekintették meg. Jeles irodalomtörténészünk, Czine Mihály ezt írta a kiállítás emlékkönyvébe: „Szívből örülök, hogy Péter András gimnáziumában, Nagy Miklós, Fülöp Károly, Fehér Lajos, Timár Máté iskolájába eljöhettem. Szeghalom: fogalom. Móricz Zsigmond is azért szeretett annyira Szeghalomra járni. Szeghalomról, a Péter András Gimnáziumról könyvet kellene megjelentetni! Tiszteletből, okulásból; minél előbb!" A vaskos könyv megjelent. Elszámolt az iskolaalapítók szellemi útravalójával — s meggyőződésem szerint szellemi útravalót adott a mai középiskola tanárai és diákjai számára is. Az ő felelősségük, hogy a hatodik, és a további évtizedek alapjai az elődökhöz méltóan íródjanak majdan meg! Gömöri népdalok és népballadák Újváry Zoltán gyűjteménye KRUPA ANDRÁS Több, mint 600 népdal-, népballada-szöveget, 300-nál több dallamot tartalmaz Újváry Zoltán felfedezésként ható gyűjteménye, a Gömöri népdalok és népballadák (Miskolc, 1977. Ó24 old.). Felfedezés a szó szoros értelmében, bár a szerző által Debrecenben közreadott és Holló László míves rajzaival ékesített 17 gömöri ballada (Szállj el, fecskemadár, 1977.) már érzékeltette, hogy nagy értékek vannak a birtokában. Egyúttal hiánypótló szerepet is betölt, hiszen az erdélyi magyarságnak évről évre gyarapodnak a folklórkötetei, néhány szép kiadvánnyal jelentkeztek ajugoszláviai magyarok is, a csehszlovákiai magyarság népi kultúrájának e területéről azonban eddig - az egy-két biztató kísérleten kívül - nagyobb anyag nem jelent meg. Újváry Zoltán a történeti Gömör megyében gyűjtött, anyagának jó része a csehszlovákiai magyaroktól való. A gyűjtést predesztinálta, hogy a szerző gömöri, de hozzájárulhatott az is, hogy a csehszlovákiai Gömörben élénk honismereti tevékenység folyik (erről tanúskodik folyóiratunk hasábjain már ismertetett kétkötetes kiadványuk: Békési Élet, 1978. 2. sz.). Az itteni honismereti társaság és a szlovák néprajzi intézet támogatta is a gyűjtőt munkájában. S csak meleg szíves hangon szólhatunk a hazai, egykori gömöri három termelőszövetkezetről, üzemről, amely biztosította a megjelentetés anyagi feltételeit. Mindkét oldalról a „gömöri" lokálpatriotizmus táplálta az ügyet, s a kiadás gazdája, a miskolci Herman Ottó Múzeum ezt a lelkesedést okosan állította a néprajztudomány szolgálatába. Közös erőfeszítés eredménye tehát ez a kötet, amely néprajzi, honismereti kiadványoknál - szerencsére - már nem ritka dolog. Hogy most mégis külön is aláhúzzuk, azért történik, hogy így is tudatosítsuk: két szocialista hazában élő etnikum népi értékeit hogyan lehet példásan, minden nacionalista előítélettől és elfogultságtól mentesen a tudomány, az utókor, együttesen pedig a magyar és a szlovák nép számára megmenteni. Elöljáróban még azt is le kell írnunk, amit ez a vaskos kötet egyébként is sugároz: hogy akár a határon túl, akár innen, ott, ahol még fehér foltokról beszélhetünk a magyar néprajztudomány egyik vagy másik ágával kapcsolatban, ha akad értő, kitartó és fáradhatatlan gyűjtő, napjainkban is értékes matériát tárhat fel. (S ez nemcsak folklórhagyományra vonatkozik, pl. a Folklór Archívum 2. számában Nagy Dezső A magyar fejfák és díszítményeik című monografikus feldolgozásában a megdöbbenés hangján ír arról, hogy Békés megyéből egyetlen adatot sem lelt az itteni fejfákra vonatkozóan, holott tudjuk, hogy nem elhanyagolható emlékeink vannak, csak még nem akadt kutató, aki közhírré tette volna őket. Nem ennyire elmaradott, de vonatkozhat a mai Békés megyei népdal- és népballada-kutatás helyzetére is.) A szerző e kötettel valamelyest néprajzkutató pályafutásának negyedszázados jubileumát is megüli. Előszavában írja, hogy több, mint húszezer méter magnetofonszalag őrzi a bukovinai székelyek, az alföldi magyarok, a gömöri palócok, a zempléni szlovákok és bihari románok körében végzett gyűjtőmunkájának eredményeit. Tíz évvel e kötet megjelenése előtt határozta el, hogy a gömöri magyarság népköltészeti tradícióit összegyűjti. 150 gömöri faluban kellett végeznie a kutatást, közülük csupán 21 van hazánkban. A te513