Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 4. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Tóth Ferenc: Hollósy Kornélia és Dombegyház

Marczibányi-, majd Lonovics-kúria Dombegyházán. Épült 1818 körül négy éven át elnöke volt. Az ő áldozatkézségéből épült a dombegyházi templom. 1889-ben kétezer forint alapítványt ajánl fel a szegény sorsú megyei tisztviselő gyermekek taníttatására. Az első magyar színigazgató, Kelemen László emlékére 1888-ban ünnepséget rendeztek Csanádpalotán és Makón. Az ünnepség védnöknője Hollósy Kornélia volt. Egy váratlan influenza járvány az egész Lonovics családot ágynak döntötte. A járványt mindenki átvészelte, csak Hollósy Kornélia nem, - akit évek óta tartó vesebaja legyengített. Emberfeletti kínok között 1890. február 10-én meghalt. Nagy részvét mellett temették el. Aradról és Makóról különvonatokat indítottak Battonyára, ahonnan ötven lovas kocsival szállították át a temetésre érkezőket. Jókai Mór levélben fejezte ki részvétét: - Megdicsőült nőd művészetének és erényeinek legigazibb tisztelője voltam rég időktől fogva. Ifjúkori arcképe az én boldogult nőm képével egy lapon van megörökítve; valahányszor az én veszteségemet tekintem, a Tiédet is ott látom mellette. Az ég adjon Neked vigasztalást. Dombegyházán ma már alig ismerik Hollósy Kornélia nevét. A nyolcvan éves Ködmön Jánosné, ki tizenöt éves korában került a Lonovics kastélyba mint szobalány, még határozottan tudja, hogy „híres színész volt, világjáró." Amikor a kastélyba került, a méltóságos asszony megmutatta azt a szobát, ahol Hollósy Kornélia (és Blaha Lujza) képe állt. Lelkére kötötte, hogy a képet nagyon gondosan törülgesse. Gyermekkorában hallotta, hogy a művésznő nagyon jó asszony volt. Ha egy kéregető megjelent, mindig bőségesen ellátta élelemmel. Mátó Péterné betegen nyit ajtót, fájdalom ül az arcán, de amint Hollósy Kornéliáról érdeklődünk, a redők kisimulnak az arcán és átszellemült mosollyal mondja: - A cselédekhez nagyon jó volt. A rászorulóknak ruhát ajándékozott. Ha valamelyik asszonynak kicsinye született, az egész családot egy hétig ellátta élelemmel. (Ezeket a gondolatfoszlányokat ők már csak hallomásból tudják, hiszen Hollósy Kornéliát nem ismerték.) Lonovicsék egykori kertésze, Domokos Béla bácsi is elmúlt már nyolcvan esztendős. Elmondja, a cselédséget Szent György napkor fogadták fel. Az ő kommenciója ötven forint, tizenkét mázsa búza, két mázsa árpa, harminchat-negyven kilogramm szalonna, tíz-tizenkét kilogramm só, naponta egy liter tej, száz öl veteményes, tűzrevaló, szoba-konyha-kamrás cselédlakás volt. Disznót tarthatott, amennyit akart, de az uraság ólat nem adott. A nagy családos cselédek napi két liter tejet kaptak, a mesteremberek pedig kétszáz négyszögöl veteményest. Ha valaki beteg volt, az ispán vitette orvoshoz. Ködmön Jánosnénak, mint szobalánynak, havi tizenkét pengő volt a fizetése (egy mázsa búza tizennégy pengő). 495