Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 4. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Gráfik Imre: Tótkomlós néprajzáról egy magángyűjtemény kiállítása kapcsán

Tótkomlós néprajzáról egy magángyűjtemény kiállítása kapcsán GRÁFIK IMRE Folyóiratunkban olvashattunk már Koppány János tótkomlósi evangélikus lelkész néprajzi tárgyakat tartalmazó magángyűjteményéről. Az 1973-as híradás arról számol be, hogy sajnos kevesen ismerik a gyűjteményt. (Lásd: Papp János: Koppány János tótkomlósi gyűjteménye. Békési Elet 1973/3. 553—554-, több fényképpel.) Kedvező változásról, a gyűjtemény országosan ismertté válásáról számolhatunk be most. A Néprajzi Múzeum „Rejtett kincsek" címmel kiállítássorozatot indított, melynek célja - mint arra a főcím is utal - a múzeumlátogatók előtt ismeretlen anyag bemutatása. E sorozat IV. tagjaként nyitották meg 1977 augusztusában Budapesten a Tótkomlós néprajzából című kiállítást, melynek alapját Koppány János gyűjteménye adta. Az 1978 januárjában bezárt kiállítás szép sikert ért el, látogatottsága igen nagy volt, mintegy 35 ezren keresték fel. Ezt követően, a korábbi terveknek megfelelően még 1978 januárjában a gyűjteményes anyag Orosházán a Szántó Kovács János múzeumba került bemutatásra. Tótkomlós korán bekerült a hazai néprajztudomány érdeklődési körébe. A múlt század végén a magyar néprajz egyik kiemelkedő egyénisége, Jankó János is készített vázlatot a településről. A mai kutatások egyrészt a hazai nemzetiségi néprajzi, másrészt a nemzetközi együttműködési programokba illeszkedve folynak. (Ennek legutóbbi publikációs anyagát lásd: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. Néprajzi Tanulmányok Tótkomlósról. Békéscsaba. 1974). A mai Tótkomlós kialakulása a XVIII. században kezdődött. A török uralom alatt elnéptelenedett alföldi területekre a Felvidékről többek között szlovák lakosságot telepítettek. Tótkomlós telepesei (Békés) Szentandrásról érkeztek, ahol előzőleg mindössze 3-4 évet tartózkodtak, s ahová Gömör, Nagy- és Kishont, Nógrád és Zólyom megyéből települtek át. 1746 január 8-án kötöttek szerződést Komlós puszta földbirtokosával, s mintegy 80 család kezdte meg új honának kialakítását. A családok származási helyére olykor nevük is utal, pl. Lehoczky (Lehota, Nógrád 111.), s az elsőként megtelepültek közül többnek találkozhattunk nevével a kiállított néprajzi tárgyakon is, pl. Urban. A szlovák telepesek életmódját meghatározta a származási helytől eltérő új környezet. Kultúrájuk alakulásában évszázadokon át kettős folyamat érvényesült: az átalakulás és a megőrzés. A megtelepülés után szinte azonnal megindult a gyors beilleszkedés a befogadó terület gazdasági és termelési rendjébe. E folyamat eredményeként az anyagi kultúra, a tárgyi ellátottság elemei fokozatosan közelítenek, olykor azonosulnak a környezet mintáihoz. Jól példázták ezt a kiállításon is látható cserépedények és bútorok hódmezővásárhelyi hatásukkal. A kultúra más területén ugyanekkor szívósan fennmaradtak a származási helyről hozott elemek, különösen a szellemi műveltség, szokások, folklór jelenségek terén. A megőrzésben, a továbbélésben fontos szerepe volt az egymás közötti házasodás szokásának és a nyelvnek. Családi körben, maguk között szlovákul beszélnek, de a környező falvak, mezővárosok magyar lakosságával korán kialakult sokoldalú kapcsolat fokozatosan kétnyelvűvé formálta a komlósiakat. Nyelvhasználatuk tanulságos és érdekes példáiként említjük meg azokat a szokásokat, amelyek a kiállított tárgyakon is megfigyelhetők voltak. Ilyen egyrészt a névhasználat magyaros formája, pl. Ribárszki György, másrészt egyes tárgyak szlovák nyelvű felirata, mint pl. a butelláké. 471