Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 4. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Gráfik Imre: Tótkomlós néprajzáról egy magángyűjtemény kiállítása kapcsán

Lami István, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének osztályvezetője meg a budapesti kiállítást. Mellette áll Koppány János Tótkomlós példáján általában elmondhatjuk, hogy a szellemi és a közösségi élet hagyományai a legzártabbak, a legérintetlenebbek, viszonylag azokat érte a legkevesebb magyar hatás. A kultúra anyagi, tárgyi oldala (termelőeszközök, házberendezés, viselet, cserépedények stb.) nem mutat lényeges eltérést más, környező települések hasonló anyagától, pontosabban a különbségekben nem a szlovák jelleg dominál, hanem egy erőteljesebb fejlődésű helyi stílus, lokális szín. A nagyfokú érdeklődés, mely a kiállítást övezte, valamint a gyűjteménynek mind a nagyközönség, mind a szakmuzeológia oldaláról történt kedvező fogadtatása több, egyébként is időszerű gondolat felvetését indokolja és teszi lehetővé. Aligha szükséges bizonygatni, hogy a néprajzi tárgygyűjtés lehetőségei egyre szűkülnek. A megváltozott életmód, életforma következtében használatból kikerült tárgyak, a hagyományos paraszti élet dokumentumai iránt nemcsak a szaktudomány érdeklődik. Bonyolult és összetett motivációktól vezérelve egyesek családi emlékként, mások sajátos esztétikumot, szépséget megjelenítő lakást díszítő tárgyként, többek egyszerűen divatjelenségként értelmezik a néprajzi tárgyakat és gyűjtik kisebbnagyobb mértékben. A fentieken túlmenően azonban számolni kell a néprazi emlékek gyűjtésének két intenzívebb változatával is. Az egyik egyértelműen negatív irányzat; a hivatalos és zugkereskcdclem közönséges áruvá degradálja a néprajzi tárgyakat, s teszi azokat a mindenkori piac kereslet-kínálat törvénye szerint üzleti célok eszközévé. A másik, lényegében pozitívan értékelhető törekvés; a néprajzi magángyűjtemények kialakítása. Ez utóbbiba tartozik Koppány János tevékenysége is. Mint Tótkomlóson élő s a falu lakosságával gyakori és közvetlen kapcsolatban álló ember az 1950-es évektől kezdődően figyeli és gyűjti a hagyományos paraszti élet helyi vonatkozású szellemi és tárgyi dokumentumait. Fontosnak érezzük hangsúlyozni, hogy érdeklődése a feldolgozásig, publikálásig is eljut; díjazott néprajzi pályamunkákban, cikkekben, tanulmányokban fogalmazta meg, írta le a komlósiak életének, kultúrájának több részletét. Természetes azonban, hogy még a legnagyobb áldozatokat meghozó, legszerencsésebb gyűjtő sem juthat minden szempontból teljes gyűjtemény birtokába. így van ez Koppány János esetében is. Nem volt véletlen tehát, hogy amikor megfogalmazódott a kiállítási szándék, szükségesnek látszott az anyag kiegészítése, egyrészt a közművelődési, másrészt a tudományos célok megvalósítása érdekében. Ezzel kapcsolatos tájékozódás közben derült fény arra a körülményre, hogy a múltját tisztelő és ápoló, hagyományőrző lakosság mennyiségében és minőségében egyaránt kiemelkedő értékű néprajzi tárgyakkal rendelkezik. Tótkomlóst, mint a nemzetiségi tudat kohéziós erejének hatása alatt álló közösséget tekinthetjük ugyan sajátos esetnek, akár különleges példának is, de ugyanekkor legalább annyira tekinthetjük a „huszonnegyedik órára" gyakran hivatkozó szakkutatás és múzeum-politika számára jelzésnek is. Mégpedig kettős vonatkozásban. 1. Nem titkoljuk, az a meggyőződésünk, hogy végső soron a néprajzi tárgyak legbiztonságosabb és legmegnyugtatóbb helye a múzeumi ill. közgyűjtemény, smegengedhetően a védett magángyűjtemény. 472