Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 4. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Irányi Dezső: Békéscsabai diákok kutató- és gyűjtőmunkája 1848 centenáriumán

ball ? mit szeretne csinálni inkább ? mihez van reménye ? Meghatároztam: mit tegyenek ? mit, hogyan keressenek? mit gyűjtsenek? Minden 48-49-es emléket: iratot, tárgyat, könyvet, képet, egyebet. Bárminemű családi, társadalmi vonatkozásban értéket, érdekeset tartalmazó objektumot. De korábbról is: ami a forradalmi idők előzményeinek megvilágítását segítheti - későbbről is: ami emlék és emlékezés. Aztán kidolgoztuk a „stratégiát": A megye „kulcshelyeire" vezetőket, de mindenhova legalább egycgy megbízottat „neveztem ki". Megbízólevelet, útmutatást adtam. Rövid kérelmet fogalmazva, szerteküldtem őket. (Bejárók, hétvégeken, téli szünetben hazatérők. Ahol személyi ismerőseim voltak, üdvözletem küldtem, levél kíséretében.) A kérelmeket községi vezetőségekhez, 48-as bizottságokhoz, testületekhez - ipartestület, egyesület, egyház -, múzeumokhoz és magánosokhoz intéztük. Tartalmuk: kérjük, ha bármi 48-as anyaguk van, küldjék el hozzánk, megbízottunk útján, kiállításra. Rendezvényünk lezajlása után épségben visszaküldjük. Adtam „Nyugta-Ellennyugta" űrlapokat, az átvett anyagot arra feljegyezték az átvevő diákok, előzetesen - ketten - aláírták, majd magam is; az értékesebbeket iskolai pecséttel is elláttuk. Pontos utasításom a gyűjtőkhöz főleg azirányú volt, mire legyenek különös figyelemmel, hogyan kezeljék a hozottakat. A gyűjtés „kalandja": Kirajzott a nép, a „kutató harci gárda"; hasznosan töltötte délutánjait, a szüneteket. A lelkesedés az első eredmények mutatkozása után nőttön nőtt. Kudarcokkal is találkoztak, néha közönnyel, ellenszenvvel - de a nehézségek, céljaink tudatában, csak jobban villanyozták őket. Ez a cél, már menet közben, túlterjedt korábbi, egyszerűbb gyűjtő feladatainkon: tanulmányi, sőt tudományos szempontból is hasznosítható feladatokat jelölt... Pedagógiailag is hasznosnak bizonyult már maga a tevékenység, még inkább a vizsgálódás, későbbi feldolgozások lehetősége: mindenki egyéniségének, képességeinek és vágyainak megfelelő, szabad érvényesülésre módot kapott. Már „menet közben" több értékes dokumentumot feldolgoztunk. Sok érdekes esemény, néha szokatlan, váratlan akadály tarkította az elindított mozgalmat, amely gyűrűzött, szélesedő körben. Szülők, lakosság, hatóság általában segítettek, sokszor meglepő szolgálatkészséggel. De nem mindenütt járt a gárda egyenlő sikerrel. Volt miről beszámolni, szünetek után. Minden történetet elbeszélni, sok volna! • Emlékezetesebb mozzanatok a közel két tucat községből, ahol a gyűjtés sikeres volt: Mezőberény (szülőfalum): a község elöljárói, az egyházi levéltárak kezelői is, de főképp az ipartestület, a legnagyobb készséggel segítettek. Gyűjtőim német, szlovák, magyar fiúk - az anyag gazdag, változatos: értékes céhiratok, pecsétek, levelek. Köröstarcsán Gál Judit elsősünk gyűjtött gazdasági iratokat, régi könyvet, Kossuth-pénzt. A sarkadiak értékes munkát végeztek. Családi emlékek, százados korsók mellett Sarkad közönségének Kossuth Ferenchez intézett levelét (másolat), az aradi 13 aláírásgyűjteményét (1905 évi újságból) hozták. Legbuzgóbbak a Kővári testvérek és Tokaji Gábor voltak. Dobozon többen kutattak. Padlások lomtáraiba ásták be magukat. Az idő éppen megért rá: a múlt haszontalanná vált ócskaságait takarították el mindenütt a háború után s éppen abból, ami nekünk kellett, aligha maradt volna valami e legősibb körösközi faluból, ahol Bartók is gyűjtötte maradandó népdalkincseit. A II. A-ból Trefil István, Gergely Ferenc, a III. B-ből az orosházi Molnár József, Csöntör József népi kollégisták jeleskedtek. Cseles kancsó, butélia, feudális-kori szerződés, panaszlevél, kérvény mellett a Buzi család 100 éves, félezer oldalas naplófeljegyzései, nemzedékről nemzedékre. (Legkorábbi feljegyzés 1847-ből, utolsó 1946-ból.) Utóbbinak különösen örültünk: százados gazdasági feljegyzéseken (béresfogadások, végzett munkák, terményárak, kölcsönök), történelmi, családi események, árvizek jegyzésén kívül az időjárást jegyezték főleg gondosan (3 évtizeden át - 1870-1900 között kevés kihagyással, naponta is!) Micsoda kincs természettudományi szakkörünknek! Ókígyósról Kruzslitz Tibor I. A-s tanulóm jelentette: épp azokkal a papírokkal tüzel a szomszédban mindenki (különben már hetek óta), amit az urasági kastélyból a szemétbe hordtak. Hozott a gyújtósból mintát, ami éppen 1848 előtti évből származó jobbágy panaszt tartalmazott. (Ez az irat a kiállítás 464