Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)
1978 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Czeglédi Imre: Boczkó Dániel, az 1848-1849. évi szabadságharc kormánybiztosa
Máskor a hadsereg élelmezésén élősködő kereskedőkkel szemben lép fel, véget vetve az „uzsorás kereskedők bűnös üzelmeinek." Kénytelen fellépni a jobboldali nemzetiségi támadásokkal szemben is: hadjáratot vezet a császári csapatokat támogató felkelők ellen. Ugyanakkor javasolja egy román légió felállítását. Észrevételeket tesz az aradi vésztörvényszékkel kapcsolatban, s bírálja a katonai parancsnokok (Gaál tábornok) intézkedéseit. 1 7 Mindez azt mutatja, hogy figyelme kiterjedt mindenre, ami a rábízott területen a forradalom érdekében vagy ellen történt. Nevét azonban elsősorban a február 8-i aradi csatával tette ismertté, sőt hamarosan legendássá. Előzőleg február elején az ellenség mintegy 18000 főnyi reguláris csapatot és szerb felkelőt vont össze Arad elfoglalására. Február 7-én a Maros túlsó partján fekvő, nehezen védhető Újaradot Gaál tábornok harc nélkül feladta, s 6000 főnyi honvédből és felkelőből álló seregét a város védelmére koncentrálta. Másnap, február 8-án, az ellenség döntő támadást indított a város ellen, és délben elérte a város főterét. A már-már vesztett csatát délután Asztalos Sándor zászlóaljának ellentámadása fordította meg, példájukra a hadsereg ellentámadást kezdett, és kiűzte az ellenséget a városból. Arad a forradalmi kormány kezén maradt, a vár őrsége továbbra is elszigetelten élt, tétlenségre kárhoztatva a kulcsfontosságú erődben. Ez adja meg az aradi csata jelentőségét. A nap hőse Asztalos Sándor és Boczkó Dániel volt. De beszéljen a szemtanú, Kovách Ernő honvédszázados: „Nevezetes szerepet vitt a csatába Boczkó Dániel kormánybiztos. Mindig emlékezetemben marad az a kép, melyet a Minorita zárda felől láttam. A puskaropogás és golyózápor között csillámló szuronyokkal a 29-dik zászlóalj, élén kibontott zászlóval Asztalos Sándor, mellette Boczkó Dániel. Egy őszbe borult, törődött öreg ember, kezében felemelt bottal, egyedüli fegyverével. Tőle nyert bátorságot az egész zászlóalj Asztalos Sándorral együtt, ki már a Csála erdőnél Battonya felé akart visszavonulni és csak Boczkó unszolására jött vissza segítségükre." 18 Ez a kép, a pálcával előretörő polgári ruhás kormánybiztos, tette ismertté Boczkó nevét már a szabadságharc idején. A csata után, február 12-én Kossuthhoz írt jelentésében részletesen elemzi az aradi katonai vezetés hibáit, vizsgálatot kér Gaál tábornok és más tisztek ellen, akik még a csata előtt elmenekültek: „...hibás dispositiók, némely fő tisztek gyávasága, s' a Fő Vczérség erélytelensége miatt O Arad Várossá majd az ellenség kezébe került, e város pedig kultsa Magyar Országnak Maros Körös és Tisza közötti vidékének. több Tisztek a Városbúi szökéskép el-távoztak, a köz legénység a kik hír által el rémítve hogy a ráczság s' az ellenség a Városba bé tört a lakossággal versent futva csapatonkint, egyenkint szökött. Alig lehete fenn tartani némely kissebb csapatokat melyekkel az ellenségnek a Városbani belyebb nyomulását fenn tartani lehete a 29-ik honvéd-zászlóalj meg érkeztéig. Melynek segítségével az ellenség a Városbúi egészben ki veretett. Szükségesnek látom azomban példa véget is a fő hibáknak okozóit részt vevőit, a gyáván meg futamodtakat a köteleségeket nem telycsítőket ki kutatni, a dolgot szigorú vizsgálat alá venni, s' a büntetést érdemlőket meg büntetni. —" Ellentétes a véleménye Gaál javaslatával a tisztek kitüntetése terén is. Végül is Gaált leváltják az aradi sereg éléről, s ügyét kivizsgálják. Boczkó magatartása mutatja, hogy a teljhatalommal felruházott kormánybiztosok mire voltak képesek, ha félelem nélkül, rendíthetetlen hűséggel szolgálták a magyar forradalmat. A csata után a császári hadvezetés komolyabb kísérletet nem is tett a vár felszabadírására. A magyar kormány viszont elhatározta a vár elfoglalását. Április végén az ostromló sereg 439
