Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)
1978 / 1. szám - EMLÉKÜLÉS OROSHÁZÁN, AZ 1937. ÉVI VIHARSARKI ILLEGÁLIS KOMMUNISTA LETARTÓZTATÁSOK NEGYVENEDIK ÉVFORDULÓJÁN - Nagy János: Az 1937. évi letartóztatások és a viharsarki szocialista mozgalom
Fontos és számunkra különösen lényeges eltérést jelentett, hogy a viharsarki szociáldemokrata szervezetekben és a szakszervezeti, földmunkásszövetségi csoportokban a legális lehetőségeket kihasználó baloldal és a mögötte dolgozó kommunisták vagy a kommunistákkal szimpatizálók, együttműködők jóval erőteljesebbek, tettrekészebbek voltak, mint az ország nagyobb részében. Maguk a szociáldemokrata szervezetek a megalkuvó központi vezetést követők és a radikális, osztályharcos baloldalhoz tartozók ellentéteinek színterei voltak. Több esetben a harcmincas évek derekán a baloldalhoz tartozók kezébe került a helyi SZDP szervezet irányításában fontos funkciót jelentő titkári tisztség. Orosházán Keresztes Mihály volt a titkár. A szociáldemokrata párt felsőbb irányítása folytonos gyanakvással figyelte a viharsarki szervezeteket, amelyek a szakszervezeti csoportokkal együtt már a húszas évek elején talpraálltak, s az állandó hatósági zaklatással szemben is nagyobbrészt fenn tudtak maradni. Az agrárvidékeken 1935-ig elhúzódó gazdasági válság a nyomor fokozásával, a szegényparasztság és a kisiparosság jelentős részének tönkremenésével, eladósodásával, az ipari munkalehetőségek minimumra csökkenésével, a munkabérek leszállításával jelentősen elősegítette a mozgalom fellendülését, a tömegek megnyerését. 1935-ben megyénkben is több ipari sztrájk volt. A Horthy-rendszer elnyomó apparátusa a szociális viszonyok javítása helyett a terror fokozásával válaszolt. A válság lezárása után, 1936-ban az erősödő nyilas szervezkedés elleni küzdelem, az antifasiszta akciók támogatása kívánta meg az illegális KMP teljes átszervezését, a munkásmozgalom erősítését, a Kommunista Internacionálé által meghirdetett antifasiszta népfrontmozgalom keretében. Európa egén a fasizmus fenyegető felhői ebben az időben vészesen megszaporodtak. Ismeretes, hogy a spanyol és a francia népfront választási győzelmét követően 1936 júliusában kirobban a spanyol polgárháború, egy hónap múlva Horthy már Hitlernél jelentkezett a szövetség erősítése céljából. Az antifasiszta erők, élükön a kommunistákkal, az egész világot átfogó mozgalom szervezésébe kezdtek. Magyarországon 1937. március 15-én megalakult a Márciusi Front. Ennek a törekvésnek Békés megyében is voltak említést érdemlő eredményei. Orosházán a baloldali szocialisták által rövid ideig kiadott Fáklya című lap is ezt a célt szolgálta, Keresztes Mihály szerkesztésében. Az 1937-ben lefogott orosházi kommunisták és baloldali szocialisták egyik fontos előzetes nevelő iskolája volt a munkás eszperantó körök és szemináriumok munkája, 1925. és 1934. között. Az eszperantó nyelv tanulmányozásával együtt a kör élénk szocialista agitáció, kommunista képzés színhelye volt, mondhatni, félillegális kommunista tevékenység. Az egyik szálon erre épülhetett rá az illegális munka, felhasználva a kommunista Darvas Józseffel való kapcsolatot is. Kun László és Dér István orosházi születésű kommunisták kezdeményezték az illegális szervezet életrehívását. Kun Lászlót Budapesten 1931-ben 10 hónapi börtönre ítélték kommunista tevékenysége miatt. 1935-ben találkozott Dér Istvánnal, aki 1929. és 1935. között Párizsban tartózkodott s ott a francia kommunista párt magyar csoportjában dolgozott. A kezdeményezésükre alakuló orosházi kommunista sejthez először az eszperantisták, Dumitrás Mihály és mások csatlakoztak. A sejt tagjai újabb proletárokat szerveztek be. Megbeszéléseket tartottak magánlakásokon, s közösen hallgatták a moszkvai rádió magyar adásait, amely a legfontosabb tájékozódási és képzési lehetőséget jelentette számunkra. Ez az orosházi sejt kapcsolatba került 1936. őszén a Budapesten szervezkedő egyik frakcióval, a KMP-vel szakítóWeiszhausz Aladár csoportjával.Weiszhausz álláspontját az orosháziak nem fogadták el, illetve nem volt idejük arra, hogy őt alaposabban megismerjék. Korábbi, 5
