Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 1. szám - EMLÉKÜLÉS OROSHÁZÁN, AZ 1937. ÉVI VIHARSARKI ILLEGÁLIS KOMMUNISTA LETARTÓZTATÁSOK NEGYVENEDIK ÉVFORDULÓJÁN - Nagy János: Az 1937. évi letartóztatások és a viharsarki szocialista mozgalom

az 1927-ben feloszlatott MSZMP-ben vitt szerepe alapján tekintélye volt. Ismeretes, hogy ebben az időben a KMP-nek itthon nem volt centralizált vezetése. A mozgalom egyes csoportokból, frakciókból állt. A Komintern által feloszlatott központi bizottság után Prágában alakult meg az új Központi Bizottság. A második orosházi kommunista sejt Rákóczi-telepen alakult. Ezt a telepet a Nagyatádiföldreform során kiosztott házhelyen létesítették és lakói példátlan nyomorban éltek, így a viharsarki földmunkásság legharcosabbjai közé tartoztak. Darvas József Fekete kenyér című regénye a tanúja a Rákóczi-telepi proletárok reménytelen nincstelenségének. Ez a kommunista sejt 1932-33-ban alakulhatott. Kapcsolatait személyes ismeretségek révén kiterjesztette Szentctornyára, Szarvasra, Nagyszénásra, Kunszentmártonra és Békéscsabára is. Az egyre inkább kiszélesedő illegális tevékenység a mozgalomba már 1935-ben beférkőzött rendőrbesúgó, Szemenyei Gy. László feljelentése miatt 1937. júniusában a csendőri és rendőri akciók során szétzúzódott. 1937. június 17-én a Gyopárosfürdőn tartott illegális találkozó alkalmával az orosháziakon kívül a csendőrség felfedezte és letartóztatta Gyuska Jánost, a békéscsabai, Szvák Andrást, a szarvasi és Sinka Lászlót a szentetornyai összekötőt. Június 28-án lebukott a Kun és Dér féle orosházi csoport is. Az árulás eredményeként a csendőrségi politikai nyomozóknak a legbrutálisabb eszközökkel sikerült megtizedelni a viharsarki illegális mozgalmak szervezetét. Rövid idő leforgása alatt több mint kétszázötven embert, körülbelül százötven kommunistát tartóztattak le. E napok orosházi légkörét Darvas József: Nyaralási napló című írása örökítette meg. A csendőrségi kihallgatások, a legszadistább módszerek igénybevételével, többnyire Orosházán, majd Szegeden, Szarvason, Békéscsabán folytak. Az elfogott kommunistákat nemegyszer nyomorékká verték az orosházi községháza hírhedt 7-es cellájában, hogy adatokat tudjanak kiszedni belőlük. A vádiratot a szegedi államügyészség állította össze a gyalázatos 1921. évi III. tc. alapján, az állami és társadalmi rend felforgatásával vádolva a letartóztatottakat. Összesen 131 személyt állítottak terheltként az 1938-ban összeült bíróság elé. Köztük 38 a szegedi Csillag börtönben volt letartóztatva. A vádiratból kiderült, hogy a szervezkedés központja Orosháza volt, kiterjedt azonban a fővároson kívül Békéscsabára, Szarvasra, Gádorosra, Kunszentmártonra, Fábiánsebestyénre, Dobozra is. A bűnjelként lefoglalt könyvek és iratok között több ízben szerepelt „A kommunista internacionálé programja" című kiadvány, Lenin több munkája, de lefoglalták a nyomozók Táncsics Mihály szocialista könyveit is. Az elítélt 113 vádlott összesen 80 év börtön illetve fogházbüntetést kapott. A kínzásokat hősiesen tűrő elvtársak állhatatos tagadása miatt a bíróság igen sok esetben képtelen volt bizonyítani a vádat. Az eljárás során az osztálybíróság elnöke nyíltan semmibe vette a törvényes előírásokat. A vádlottakat és védőiket folyamatosan fenyegette, terrorizálta, nem vette figyelembe a „nyomozás" során kierőszakolt meghamisított vallomásokat, különösen pedig a csendőrségi tényvázlat állításait cáfoló bizonyítékokat. A bíróság nem volt hajlandó foglalkozni a brutális vallatási módszerekkel sem. A Viharsarokban folyó letartóztatások és az illegális kommunista szervezkedés ellen indított terrorhadjárat a magyar és a nemzetközi munkásosztály legélesebb tiltakozását váltotta ki. A moszkvai rádió magyar nyelvű adása pár nap múlva, a Kommunisták Magyarországi Pártja kiadásában Prágában, illegálisan megjelent „Dolgozók Lapja" című újság pedig már 1937 júliusában foglalkozott az eseményekkel. „Büntető expedíciók a munkásmozgalom ellen" című cikkében megállapította: „A korábbi üldözés arányait messze meghaladja az 6