Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Abonyi Lajos: Gazdaságtörténeti adatok a XVIII. századi Elekről

GAZDASÁGTÖRTÉNETI ADATOK A XVIII. SZÁZADI ELEKRŐL ABONYI LAJOS A török kiűzcse, majd a Rákóczi-szabadságharc leverése után megindult az ország lakatlan területeinek benépesítése. A belső emigrációval egyidőben szervezett telepítés vagy vándormozgalom formájában különböző nemzetiségű telpesek érkeztek Magyarországra, ahol sorsuk javulásának reményében kezdték a török uralom alatt elvadult és sok betegséget terjesztő tájat kultúrterületté alakítani. Evlia Cselebi török történetíró korábbi feljegyzése szerint „Gyula vára a Szaharához hasonló síkságban fekszik, köriilvévcl mocsarakkal, posványokkal, nádasokkal."

1 Elekre is - mint Gyula közvetlen közlében lévő helységre - érvényesek Evlia Csclebi megjegyzései. Az elnéptelenedett Elek puszta az újratelepiilés objektív lehetőségeit hordozta magában, mivel rendelkezett a letelepedéshez szükséges helyi és helyzeti energiával, amit a puszta újratelepítése és gyors fejlődése mutat. A község „megszállítása" szervezett formában történt. A telepítő uraság, báró Harrucken János György, kedvezményekkel csalogatta a jobbágyokat és az iparosokat birtokára. Báró Harruckcrn kerülni akart minden vallási és nemzetiségi súrlódást, ezért egy helyre egynyelvű, egy vallású jobbágyokat telepített. „így lehet megérteni, hogy Csaba és Szarvas lakosai eredetileg ágostai hitvallású szlovákok, Eleknek lakói katolikus németek voltak."

2 Elekre 1724-ben érkeztek letelepülni vágyók, miután Harruckern az 1723. november 14-én kiadott biztosítéklevélben kedvezményeket ígért a németeknek, így pl. szabadköltözés, három szabad év, ingyen épületfa stb. Az első telepítésről külön feljegyzés nincs. Az eleki plébánián lévő iratokból tudjuk, hogy 1724. április 20-án indult Mulfingenből (abiit in Hungaria) Hammer Henrik húgával, Orsolyával.

3 így valószínű, hogy a nyár derekára vagy végére foglalták el a nékik kijelölt helyet, és fogtak hozzá az új otthon építéséhez, igénybevéve a földesúr által ígért lehetőséget. A békés építőmunkában a kezdeti időben nem voltak zavarok. A lakosok fáradságos munkával termékennyé tették a sok reménnyel kecsegtető, vad területet. Az elkövetkezendő évtizedekben a termelőerők gyors ütemű fejlődése figyelhető meg. Ez kitűnik egvrészt a lakosság lélekszámának alakulásából, másrészt az elért gazdasági eredményekből. 1724-ben mintegy 50 család jött Elekre. Az 1739. évi pestisjárványt követő második telepítés 60 családjával együtt aligha volt Eleknek 500 lakója. A második telepítés (1744) után a lakosság létszáma a természetes szaporodás eredményeként nőtt. Idegenek beszivárgása 1744-től a századfordulóig minimális. A vizsgált korszakban negatív születési átlag csak a pestis idején volt. A születések és halálozások száma a korszak hat évtizedében:

4 Év Születés Halálozás Év Születés Halálozás 1734 11 6 1749 33 20 1735 15 4 1750 34 19 1736 16 4 1751 35 14 1737 20 11 1752 19 12 173 8 16 15 1753 31 23 1739 16 152 1786 63 25 1740 14 4 1787 47 33 1741 18 6 1788 63 23 1742 18 6 1789 51 45 1743 25 16 1790 56 34 1744 31 29 1791 55 26 1745 24 26 1792 65 22 1746 30 17 1793 62 42 1747 31 20 1794 67 37 1748 26 31 1795 53 41