Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)
1978 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Abonyi Lajos: Gazdaságtörténeti adatok a XVIII. századi Elekről
A lakatlan pusztán annyi föld állt az első telepesek rendelkezésére, amennyit meg tudtak művelni. Nem volt tehát szükség arra, hogy a jobbágyok számára pontosan kijelöljék a rájuk cső szántóföld határát. Amint a népesség száma nőtt, áttértek a földközösségnek arra a magasabb fokára, amelyben a határ megművelését a község egységesen megszabott terv szerint intézte. A száztó területe ide-oda vándorolt a határban. 5 Ezt az állapotot szüntette meg a lakosság olyan mérvű szaporodása, hogy minden kihasználásra alkalmas földet be kellett vonni a termelésbe. Az eleki határ első pontos kijelölése 1734. november 30-án történt, amikor Korándy István Zaránd megye jegyzője Tomcsányi János a gyulai uradalom jegyzője és Baláka Kis Pál István szabados határjárással határlevelet készítettek. 6 így határozták meg Elek és a szomszédos települések és puszták: Nagypél, Jánosháza, Ottlaka, Lökösháza és Kétegyháza közötti határvonalat. A lakosság létszámának növekedése újabb területek művelés alá vonását eredményezte, ami sokszor más települések rovására történt. Eleken a második telepítés után a megművelt terület nagysága növekedett. így kerültek összetűzésbe az elekiek 1747-ben Andrássy Zsigmond kétegyházi földesúrral, aki a gyulai uradalom prefektusához írt levelében panaszkodik és elégtételt kér, mivel az elekiek a „kétegyházi keresztes helységből lekaszálták és elvittek hat boglya szénát." 7 Más helységből szintén panaszkodtak a határok pontatlan megjelölése és a gyakori határsértések miatt. Ezért Arad megye szolgabírája és esküdtje 1748. január másodikán a gyulai uradalomnak határ rendezést tartott, 8 ekkor újból kijelölték Elek pontos határát. A határok pontos kijelölése után a további terjeszkedés csak úgy volt lehetséges, hogy a megmaradt határokon beliil a táj képén változtattak. Az egyre növekvő lakosság tehát erősen irtotta a szükségesnél nagyobb nádasokat, hogy helyüket a nedvesebb helyeken rét, a magasabbakon legelő foglalhassa el. Ma már talán csak egyetlen emlék, az Elek határában lévő „papi domb" őrzi a határjárások emlékét. A lakosok rátértek az e tájon legmegfelelőbb gabonafélék termelésére. Elek határában jó termőföld lévén igen sokféle növényt termesztettek; többek között: búzát, árpát, zabot, kölest, kukoricát, dohányt, káposztát, szőlőt, amelyekből a megyei termésátlagot figyelembe véve Elek előkelő helyen állt. A fokozottabb gabonatermelésre való áttérés folytán a szántóföldek rohamosan terjeszkedtek a rétek rovására. Az újabb és újabb területek igénybevétele a földek osztályozását tette szükségessé. Eleken az 1770-es évek elején osztályozták a földeket. A község szántói két-három fordulóra, nyomásra voltak felosztva. A község az előre megállapított terv szerint osztotta fel a fordulókat az egyes gabonafajták alá. Ha valamelyik lakos a tervet nem tartotta be, akkor a tanács beavatkozott. 9 A jobbágyok nem rendelkeztek még a fejlett agrokultúrához szükséges tapasztalatokkal és gépekkel, ugyanakkor a mezőgazdasági termelés ebben az időben kiszolgáltatottabb volt az időjárás szeszélyeinek, mint ma. Gaal Jenő Arad vármegye és Arad szabad királyi város közigazgatási és közművelődési állapotának leírása című művében Elekről már a tagosítás utáni állapotokat írja le, amiből következtethetünk a kb. száz évvel előtti viszonyokra is. Elek határának talaja általában termékeny. A legelő szikes, javíthatatlan. Többnyire kettős ekét és vasboronát használnak. A vetőgépek gyakoriak, cséplőgépek is megfelelő számban vannak, de egyéb gépek csak elvétve vannak. A trágyázásra nagy gondot fordítanak, azonban ésszerűen bánni nem tudnak vele. A búza és árpa 6-7, a zab 8, a kukorica 8-9 q-t ad holdanként. Az állattenyésztés általában fejlődést alig mutat. A háziállatoknál a fajra különös tekintet nincs. A legelő mellett az istállózás csak igen kis mértékben fordul elő, a takarmány termesztésre csekély gondot fordítanak. A háziipar tekintetében csupán a kismértékben termelt kendernek saját feldolgozása említendő. A nép értelmisége, különösen a gazdasági értelmisége fejlődik, de a földművelést oly kiterjedt mértékben űzi, hogy időnyerés céljából a belterjes eljárást mellőzik. 1 1 Ha elfogadjuk Gaal Jenő leírását a múlt század ötvenes éveiről hiteles forrásnak, akkor részben elképzelhetjük, milyen gazdasági állapotok uralkodtak száz évvel azelőtt, amikor a parasztok termelési tapasztalata és a termelési eszközök minősége messze elmaradt a fentebb leírt viszonyoktól. Nagyon változatos képet mutatnak a kilenced összeírások a gyulai uradalomban. A terméseredmények nem mutatják egyértelműen a termelőerők fejlődését. Nagyok az egyes évek közti eredménykülönbségek, amelyek alátámasztják az ember kiszolgáltatottságát a természetnek. Elek rangos helyet foglalt cl rövid időn belül a gyulai uradalom mezővárosai és községei között. így például az 1730-as 379
