Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 3. szám - TELEPÜLÉSSZERKEZET-VÁROSFEJLESZTÉS - Zoltán Zoltán: A közép-békési városegyüttes nagyvárosi centrum-térséggé fejlesztésének kérdéskomplexuma

is pályázik a fürdőváros, az üdülőhely, az idegenforgalmi központ szerepkörre. A magam részéről úgy látom, hogy a gyulai fürdő túlzottan felkapott, s már most is szinte túlzsúfolt jellege mellett, - figyelembe véve a várhatóan tovább növekvő tömegigényeket -, reálisnak tűnik a békési gyógyfürdőkomplexum kialakítása is, anélkül, hogy ez számottevően rontaná Gyula esélyeit. Sőt, a minőségi ellátásjavítása érdekében bizonyos szelekcióra is lehetőséget nyújt majd. Nagyon érdekesen - és szervesen - épülhetnek bele a térség gazdasági térszerkezetébe a békési iparfejlesztési elképzelések is (pl. az édesipar, a sportszergyártás és a mezőgazdasági gépgyártás terén), amelyekben országos szinten is kapacitáshiány mutatkozik a jelentkező kereslettel szemben. Ugyanakkor ehhez megvan a termelési hagyomány vagy a közeli nyersanyaglelőhely (pl. a sarkadi cukorgyár) illetve a közeli felvevőpiac (pl. a mezőgazdasági gépgyártásban). Ugyancsak hasonlóanjónak tűnik Gyula gazdasági profiljának további fejlesztése is a hús, a tej, a faipar illetve a vízgépészet területén. Az integrált térség további tagjait is figyelembe véve a hazai pamutipar (vászon, kikészítő, kötszövő, konfekcionáló) egész komplex vertikumának kialakítására lenne alkalmas ez a településegyüttes, figyelembevéve az eddigi termelési hagyományokat, valamint azt hogy ennek a vertikumnak egyes bázisai már adottak (Mezőberény és Békéscsaba). Nem feledkezve meg arról sem, hogy a budapesti textiliparban égető munkaerőhiány mutatkozik, ami miatt ez az iparág a női munkaerőben gazdag területek felé orientálódik. Ennek továbbmenően jelentős oktatási, anyag- és termelőeszköz-kereskedelmi és háttér- illetve szervízipari vonzatai is lennének. Békéscsabán további jelentős fejlődésre tarthat számot a nyomdaipar, a jelenlegi reklám- és csomagolóanyag-termelés mellett. Feltétlenül szükséges lenne Békéscsabán a humán és a műszaki felsőoktatás bázisintézményeinek létrehozása is, egy tanárképző főiskola, valamint egy nyomdaipari főiskola formájában. A középiskolai - főleg a szakközépiskolai - valamint az iparitanuló képzést a 5 társult város között célszerűen lehetne profilozni az egyes városok iparának, illetve bázisüzemeinek adottságai szerint. Hazánkban már vannak erre is nagyon hasznos kezdeményezések. Például a Duna-Tisza közén Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd élelmiszeripari szakmunkásképzése céljából Nagykőrösön létesítettek pár éve a 3 város igényeit kielégítő szakközépiskolát, illetve ipari szakmunkásképző iskolát. A gazdaságilag legkézzelfoghatóbb eredményeket azonban az integrált J'ejlesztés a kommunális ellátási rendszerek összehangolt fejlesztésével érhetné el. Erre nézve megítélésem szerint Araczki János elvtárs hozzászólásában olvashattunk egy nagyon komoly programot. Ez milliárdokra rúgó népgazdasági megtakarításokat hozhatna a 3 város teljes közmű- és egyéb infrastrukturális létesítménysziikségletének teljes kielégítése esetében. Például megítélésem szerint a közép-békési városegyüttes valamennyi szolgáltató tevékenységét egy egységes nagyváros igényeinek megfelelően integrált szervezetben kellene megvalósítani. így az egyik város adná az ingatlankezelő vállalat székhelyét, a másik a közös köztisztasági és parkfenntartó vállalatét, a harmadik a Patyolat nagymosodáét vagy a központi autószervízét, esetleg a 3 város helyi autóbuszközlekedésének központi telepét. így elérhető lenne, hogy a jelenlegi nagyon vegyes profilú városgazdálkodási vállalatokból funkcionálisan sokkal tisztultabb, szűkebb feladatkörre profilozott, ugyanakkor jobban felkészült szakgárdával és gépparkkal ellátott speciális szolgáltató vállalatok jöjjenek létre. A 3 város integrálásának folyamatában nagy - szinte alapvető- jelentőséget kell tulajdonttanunk a gyors és zavartalan belső közlekedés, valamint a telekommunikáció feltételei megteremtésének. A 3 várost olyan áteresztő képességű úthálózatnak (4 pályás út) kell összekötni és azon olyan menetrendszerű és kellő járatsűrűségű helyi autóbuszközlekedésnek kell bonyolódnia, amely teljes egészében úgy tudja a közlekedési igényeket kielégíteni, mintha egy város egyes kerületeiről lenne szó. A települések integrálódásának, agglomerálódásának a nemzetközi és hazai szakirodalom szerint is egyik legfőbb tényezője a közlekedés gyorsütemű fejlődése, az egyes települések közötti utazási időszükséglet jelentős csökkenése. A fizikai távolságok az utazási időtartam csökkenésének függvényében így zsugorodnak egyre inkább össze az egyes települések között ingázó emberek számára. Hasonló jelentősége van a telefonhálózat integrált rendszerbe való szervezésének is, hogy az integrált települések közötti beszélgetések interurbán beszélgetésekből valóban helyi forgalommá válhassanak. 351