Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 3. szám - TELEPÜLÉSSZERKEZET-VÁROSFEJLESZTÉS - Zoltán Zoltán: A közép-békési városegyüttes nagyvárosi centrum-térséggé fejlesztésének kérdéskomplexuma

A modern városelmélet szerint a város tulajdonképpen nem más, mint különböző funkciójú településrészek, iín. szektorok egybehangolt, együttműködő rendszere, a városi funkciók minél eredményesebb megvalósítása érdekében. Az integrált városegyüttesek egyes tagvárosait tulajdonképpen úgy kell felfognunk, mint egy nagyobb település különböző funkciókat betöltő településszektorait, amelyek között nagyon szoros, ezernyi szálon futó munkamegosztási kapcsolat áll fenn. A különbség mindössze annyi, hogy amíg a klasszikus (hagyományos) értelemben vett városon belül ezek a különböző funkciójú településszektorok látszólag egymás mellett helyezkednek cl, addig az integrált városegyütteseknél e szektorok között egy kissé nagyobb fizikai távolság fedezhető fel. Ahogy viszont a közlekedési kapcsolatok fejlődnek, és egyre zavartalanabbá válnak, ezek a fizikai távolságok az utazási időben egészen minimálisra zsugorodnak. Azért írtam az előbb azt, hogy a teljesen egybeépült városoknál a szektorok egymás melletti elhelyezkedése csak látszólagos, mert a kapcsolatok szerveződése szempontjából nem biztos, hogy mindig közvetlenül az egymás melletti szektorok kerülnek egymással a legintenzívebb kapcsolatba. Annak a betegnek például, akinek Budapesten belül Óbudáról kell az Üllői úti klinikák valamelyikébe kivizsgálásra vagy kezelésre elmennie, teljesen indifferens, hogy folyamatosan beépített területen utazik-e át, vagy pedig nem. Őt elsősorban az utazási idő tartama érdekli és ebből a szempontból, amíg még nincs teljesen kiépült metróhálózat, a felszíni közlekedés gyorsaságát gyakran hátrányosabban befolyásolja a „folyamatosan beépített „terület", mint az ahol „zöld mezők mellett" akadálytalanul haladhat tovább a helyi közlekedés. Az integrált városegyüttesek megjelenése ,,hivatalosan" a hazai gyakorlatban például egy sereg egyéb elvi és gyakorlati problémát fog majd még felvetni. Jelenlegi elemzési módszereink pl. az egy főre jutó naturális mutatók alapján így teljesen használhatatlanná válnak. A statisztikai táblázatok adatai is gyakran megtéveszthetik a tájékozatlan olvasót, ugyanis lehet, hogy bizonyos ellátó intézmények egyáltalán nem szerepelnek majd egyes városok adatai között, amiből könnyen lehetne azt hinni, hogy akkor ott ez a funkció hiányzik. Vagy más városoknál olyan kedvező ellátottsági mutatók alakulnának ki - mert még másik két város igényeit is hivatottak kielégíteni - ami látszólag „túlfejlettnck" mutatná az illető ellátási szférát. Hasonló problémák jelentkeztek az 1960-as évek közepéig az ún. megyei jogú városok (pl. Pécs, Szeged, Debrecen stb.) esetében. A pécsi iparban foglalkoztatottak több tízezres tömegének figyelmen kívül hagyásával Baranya megye iparilag gyengén fejlett megyének tűnt. Úgyszintén a középiskolai vagy egészségügyi ellátás területén Pécs kikapcsolásával nagyon kedvezőtlen megyei adatok jöttek ki. Napjainkban is hasonló problémák mutatkoznak olyan városok ellátottsági mutatóinál, amelyeknek közismerten nagy a vonzáskörzetük. Ezek figyelmen kívül hagyásával csak a helyi lakosság számára vetítve a kereskedelmi hálózat nagyságát, az iskolák vagy az egészségügyi intézmények befogadóképességét, kiemelkedően jó ellátottsági mutatók alakulnak ki. Ha viszont az egész vonzáskörzet népességét figyelembe vesszük, akkor kiderül, hogy ezek a mutatók nagyon is az országos átlag alatt vannak. Mivel a fejlesztések jogosultságát felsőbb szinten főleg ilyen naturális mutatók elemzése alapján szokták elbírálni, akkor ha statisztikailag és közigazgatásilag is külön kezeljük a városegyüttcsek egyes tagjait, hihetetlen zűrzavaros mutatók fognak kialakulni. Én egyetértek azzal, hogy a tényleges közigazgatási egyesítésre még nagyon sokáig nem kell gondolni. Az amerikai, vagy a nyugat-európai városegyiitteseken - sőt az agglomerációkon - belüli települések is megőrzik a közigazgatási autonómiájukat. De emellett mégis szükségesnek tartom olyan elvi közigazgatási kategória megalkotását, amely az integrált településegyütteseknek legalább közös statisztikai egyedként való nyilvántartását lehetővé teszi - pl. „integrált településegyüttes" - máskülönben hihetetlen zűrzavar támadhat abból, hogy az integrálódott és egymással kölcsönös függőségi viszonyba került településeket továbbra is egyedenként kívánjuk értékelni az élet egy egész sor területén. Úgy érzem, nem túloztam tehát, amikor a hozzászólásom elején úttörő jellegű vállalkozásnak neveztem a közép-békési településegyüttes jövőjéről a folyóirat hasábjain és egyéb helyi fórumokon folyó eszmecserét, mert ennek a folyamatnak - ha ez kibontakozik - nemcsak a Békés megyei településhálózatfejlődésére nézve lesz forradalmasító hatása, hanem hazánk egész településhálózatának átrendeződésé352