Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Csende Béla: Az Éneklő Ifjúság-mozgalom Békés megyében (1935-1944)

Az Éneklő Ifjúság-mozgalom Békés megyében (1935-1944) CSENDE BÉLA Az Éneklő Ifjúság-mozgalom eszmei elindítója Kodály Zoltán volt, aki minden alkalmat és lehetőséget megragadott ahhoz, hogy a Horthy-Magyarország elavult iskolai ének-zene oktatását megszüntetve a magyar népdalkincs felhasználásával, énekes alapon a zenét a nép közkincsévé tegye. Szavaival élve: ,,... a mélyebb zenei műveltségnek kizárólag az ének az alapja. Az emberi hang viszont mindenkié. Ingyenes és mégis a legszebb hangszer lehet, ha magunk is így akarjuk. Ezt a hangszert fejleszteni az ifjúságnak elsőrendű kötelessége, mert általa elérkezik a gazdagabb zenei világ kapujához és a magasabb lelki távlatokhoz."

1 Igen örvendetes, hogy a zeneakadémián Kodály első zeneszerzés-kurzusán végzők közül Ádám Jenő, Bárdos Lajos, Kerényi György és Kertész Gyula különös érdeklődést mutattak a vokális zene iránt, és szívós munkájuk nyomán Kodály és Bartók közreműködésével olyan új énekkari irodalom (népdalgyűjtemények, népdalfeldolgozások) jött létre, amely az ifjúsági és felnőtt kórusok számára szinte kimeríthetetlen tárházat jelentett. „Egymás után jelennek meg a népdalgyűjtemények, amelyek az új nagy gyűjtés válogatott darabjait viszik szét az ország iskoláiba, egyesületeibe, énekkaraiba... Gyermekkarok születnek, amelyekben az éneklő gyermek azelőtt soha nem sejtett képességeit mutathatja meg. És ennek az új örömnek, gazdagodásnak részese lesz nemcsak egynéhány előkelő középiskola szerencsésebb ifjúsága, hanem szerte az országban a legkisebb tanyai iskola is - ha csak kétszólamra is - műveli ezeket a vérpezsdítő, magyar ritmusú karének-műveket. Vegyes kari, női kari művek csatlakoznak egyre hosszabb sorban, sőt - még a férfi karok is beljebb kerülnek a „zeneművészet előszobájából" s a liedertafelt művelő dalárdákból lassanként értékes magyar zenét ápoló énekkarok lesznek. Iskolákban, katonák közt, mindenfelé egyre több lelkes énektanító igyekszik közkinccsé tenni a magyar népzenének és az ebből sarjadt új magyar karéneknek értékeit. Megszületik egy új, egyre erősödő és erősítő közösség, az énekesrend. Nem titkos szekta, tagja mindenki, aki elveti a selejtest és műveli a valódi, magyar éneket. Ennek az énekesrendnek legszebb hajtása, legfőbb gondja: az Éneklő Ifjúság. Iskolaközi zeneünnepeket rendeznek a város és környék gyermekkórusai. Műsorukra csak értékes művet tűznek: megválogatott népzenét, új szellemű karműveket. Magyart és - ami szintén az énckesrend munkatervébe tartozik: nyugati klasszikusokat. Amit a szülő elmulasztott; a gyermek pótolja: ő már ismeri, mert énekli Mozartot, Bachot, Palestrinát.

2 Az Éneklő Ifjúság címen rendezett első hangversenyre Bárdos Lajos és felesége kezdeményezésére 1934 áprilisában nyolc fővárosi iskolai kórus közreműködésével a zeneakadémián került sor. E hangverseny keretében először hangzott el közös ének. A műsor végén Gebhardi Glória-kánonját énekelték. „Az énekkarok a hangversenyterem pódiumán, az oldalerkélyen és a hátsó, 2. emeleti erkélyen helyezkedtek cl. A közönség számára frené36