Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 3. szám - TELEPÜLÉSSZERKEZET-VÁROSFEJLESZTÉS - Zoltán Zoltán: A közép-békési városegyüttes nagyvárosi centrum-térséggé fejlesztésének kérdéskomplexuma

elhanyagolható módon a Balaton környéken, amelyet hovatovább egy teljesen egybeépült településgyűrű vesz körül. A problémát e tekintetben főleg az jelenti, hogy hazánkban ma még a legtöbb szakember az agglomerálódó térségeket főleg az iparilag erősen fejlett körzetekben kialakult településsávokban igyekszik felfedezni. A közép-békési városegyüttes példája azonban azt bizonyítja, hogy ez a folyamat, ha nem is sávos szerkezetben, de felismerhető és ezzel is jelentőségének megfelelően kell foglalkozni. De hasonló kérdések merülhetnek fel például Mezőtúr-Túrkeve-Kisújszállás, vagy Kiskőrös-Kecel-Soltvadkert térségében, hogy ne nyújtsam hosszúra a példák sorát, mert még legalább 8-10 ilyen településhármast lehetne felfedezni az Alföld különböző térségein. Ilyen esetekben valóban csak az integrált - kölcsönösen összehangolt és az egész térség igényeit kielégítő közös vagy egy helyre koncentrált - fejlesztések hozhatnak valóban gazdaságos és hatékony megoldásokat, valamennyi érdekelt fél javára. Ha nem ezt tesszük, akkor csak az értelmetlen rivalizálás malmára hajtjuk a vizet, ami nemcsak bizonyos súrlódásokhoz, „lokálsovinizmushoz", hanem az amúgy is szűkös beruházási javak egyfajta pazarlásához vezet. Egy olyan társadalomban, amely egész további gazdasági fejlődését a sokoldalú szocialista gazdasági integrációban rejlő előnyök hasznosítására kívánja építeni, a belső fejlődés sem képzelhető el a sokoldalú integrációs folyamatok kiépítése nélkül. Mindenki, aki a vita folyamán eddig megjelent tanulmányokat, hozzászólásokat elolvassa, csak a legnagyobb elismeréssel és jó érzéssel nyugtázhatja az érdekelt politikai és állami vezetők ilyen irányú megnyilatkozásait. Ez méginkább megerősítheti bennünk azt az érzést, hogy ez az elképzelés már nem sokáig marad mindenki által helyeselt hipotézis, hanem egyre inkább konkrét valósággá is válik. A megvalósítás azonban közelről sem ígérkezik nagyon könnyűnek, még akkor sem, ha ebben minden érdekelt fél továbbra is ennyire egyetért, - bár ez a legfontosabb! - mert a konkrét megvalósításhoz még nagyon sok elméleti és gyakorlati probléma megoldása szükséges. Úgy tűnik - és azt hiszem, hogy ebben a térségben e településegyüttesnek hazánk makroszintű, valamint a körzet mező- és mikroszintű igényeit is figyelembe véve egy nagyvárosi centrum szerepkört betöltő városegyüttessé kell fejlődnie. A hazai földrajzi és területi szakirodalomnak a trianoni békekötés óta egyik állandóan visszatérő problémafelismerése, hogy főként Aradnak, de nem kis részben Nagyváradnak is Romániához kerülése után ennek a délkeleti országrésznek nagyon hiányzik egy Szeged vagy Debrecen nagyságrendű szervezőközpontja, mert az Alföld e két nagyvárosának szervező ereje kellő intenzitással nem sugárzik ki eléggé erre a térségre. Miskolc ugyanis problémamentesen átvette Kassa hiányzó szerepkörének betöltését is. Debrecen azonban csak részben tudta átvenni Nagyváradét. Békéscsaba mindezideig még nem tudja betölteni azt a szerepkört, amit korábban Arad betöltött. Szeged jól betölti Szabadka korábbi szerepkörét, bár Baja térségében már szerepköre lanyhábban érvényesül. Ha tehát igaz az, hogy ebben a térségben ma már egy 170-200 ezer fős nagyságrendű nagyvárosra, mint szervezőközpontra volna szükség, akkor ez belátható időn belül, viszonylag a legkevesebb gazdasági ráfordítással csak a térség 3 viszonylag nagyon közel fekvő városának integrált fejlesztésével érhető el. A 3 város népessége 1977. január i-én együttesen már meghaladta a 115 ezer főt, vagyis megközelítően majdnem annyi volt, mint a kiemelt felsőfokú központ funkció betöltésére kijelölt Győr városáé. Az természetesen vita tárgyát képezheti, hogy Gerlát és Dobozt is hozzá kell-e számítanunk e városegyüttes magterületéhez, - ami még közel 10 ezer fővel növelné meg ezt a lélekszámot - az azonban biztos, hogy a magterület a 3 érdekelt város (Békéscsaba, Gyula és Békés) együttesében kell felismernünk. Kétségkívül, hogy ehhez a „város-háromszöghöz" formailag is funkcionálisan is erősen kötődnek Mezőbcrcny és Sarkad, mint iparosodott és erőteljesen urbanizálódó nagyközségek (perspektivikusan lehetséges kisvárosok), valamint Murony, a két Kígyós, továbbá Gerla és Doboz. Azonban az a kérdés, hogy ezek hogyan, miként integrálódhatnak a városháromszög rendszerének egyes tagjaihoz? - az megítélésem szerint csak a második lépésben dőlhet el, amikor a városhármas kapcsolatrendszerei alapvetően tisztázottak. Úgy vélem ugyanis, hogy az elvi és módszertani problémákat további kutatásokkal és egyeztető tárgyalásokkal elsősorban a 3 legpotenciálisabb település között kell rendezni. Ehhez a munkához az érdekelt városok vezetői nagyon szépen csokorba is szedték, hogy az ő részükről milyen funkciók betöltésére látják alkalmasnak az adott helységeket. Érdekes módon - és ez biztató lehet a jövőre nézve! viszonylag nagyon kevés az átfedés az egyes elképzelések között. Úgy tűnik, hogy Gyula mellett Békés 350