Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Palov József: A rét- és legelőöntözések múltja a Körös-Tisza-Maros-közben

A békéscsabai rét klasszikus helyet foglal el a hazai öntözési kutatások történetében. Az itt elért eredmények az alábbiakban foglalhatók össze:

1

6 - A békéscsabai réten végzett talajtani és botanikai vizsgálatok eredményeként, Sigmond Elek dolgozta ki a hazai szikesek első gyakorlati és ökológiai szemléletű osztályozási rendszerét. - Bebizonyosodott, hogy a folyók vizének sokat hangoztatott trágyázó hatása gyakorlatilag elhanyagolható, és nem pótolja a rendszeres trágyázást. - Hazánkban első ízben itt határozták meg a lucerna összes só- és szódatűrésének felső határát. Az előzőt 0,1%-ban, az utóbbit 0,05 %-ban jelölték meg. - Az ország területére innen terjedt el az Olaszországból behozott lódi here, amelyről közismert, hogy kiválóan tűri a túlöntözést, az állatok rágását és tiprását. - Bebizonyosodott, hogy a rétek felülvetése és az újravetése akkor vezet eredményre, ha a réteket rendszeresen öntözik és trágyázzák. - A több évtizeden keresztül végzett gazdaságossági számítások azt igazolták, hogy a szikes talajú réteken jelentős jövedelmek érhetők el a szakszerűen végzett öntözéses gyepgazdálkodással. A Fekete-Körösi Ármentesítő Társulatban (Nagyszalonta, majd Sarkad) 1897-ben foglalkoztak első ízben az öntözéssel. A megvalósítás lehetőségét az akkor épülő Felfogó Csatorna vetette fel. A csatorna a Sebes- és a Fekete-Köröst kötötte össze, és útjában néhány uradalmat érintett. Az érdekelt nagybirtokosok 1899-ben tervet készítettek 5755 ha rétterület öntözésére. A méreteiben eltúlozott tervet módosította a közben megjelent 1900: XXX. tc., amely a közérdekű öntözőcsatornákról és az öntözőtársulatokba tömörült birtokosoknak juttatható állami támogatásról intézkedett. Ez a törvény valójában nem hatott serkentőleg a hazai öntözésekre, mert megvalósításukat körülményes és alig teljesíthető feltételekhez kötötte. A törvény sikertelenségét az bizonyítja, hogy támogatásával egyetlen közérdekű öntözőcsatorna sem épült az országban, és egyedül a Tisza István és Társai Öntözőérdekeltség jött létre. Az érdekeltség a Fekete-Körösi Ármentesítő Társulat keretei között 1901-ben alakult meg 494,8 ha területtel. Tagjai a következő nagybirtokosok voltak: Tisza István, Markovits Antal, Lovassy Ferenc és dr. Zsilinszky Endre. Az öntözőérdekeltségnek nem volt tagja Tisza Kálmán, aki 110,5 ha-t rendezett be öntözésre 1906-ban.

8 Az érdekeltség területeit 1901-1905-ben rendezték be öntözésre. Az öntözőtelepekct a Sebes-Körösből látták el vízzel. Ennek medrében duzzasztózsilipet építettek, amely a vizet a Felfogó Csatornába irányította. A Felfogó Csatorna medrében - Cséffa község határában - ugyancsak duzzasztózsilipet létesítettek, amely a vizet a telepek öntözőcsatornáiba terelte (4. kép). Az építési munkálatok befejezése után derült ki, hogy a Sebes-Körös nyári vízhozamai nem fedezik az öntözések vízszükségletét. Az érdekeltség ekkor víztározót kívánt létesíteni a Sebes-Körös felső szakaszán. A nagyváradi és az aradi kultúrmérnöki hivatal tanulmányozta a Körösök „vízgyűjtő területén a nagyvizeknek völgyzáró gátak útján történő visszatartását és tározását", célszerűbbnek találta azonban, ha a tározás a folyók „alsóbb, szélesebb völgyeiben, esetleg az elhagyott vízmedrekben" történne.

2 A felvetés nem valósult meg, mint ahogyan az sem, hogy a Felfogó Csatorna alsó, fekete-körösi torkolatában is létesüljön duzzasztó, amely az ottani uradalmakat és Nagyszalonta környékét látta volna el öntözővízzel. A második duzzasztó építését 1907-ben azzal vetette el a Fekete-Körösi Ármentesítő Társulat, hogy az úgysem oldaná meg a szóban forgó birtokok öntözését, mert ,,ezen területek intenzív kultúrájú szántóföldekből állván, öntözésre ez okból sem alkalmasak".

2 Az indokolás tehát az öntözés fogalmát a rétöntözésscl azonosította, s a szántóföldek öntözését nem tartotta szükségesnek. Ez a téves nézet abban az időben általánosan elfogadott volt. Az öntözőérdekeltségben korán megmutatkoztak a hanyatlás jelei. Pl. Markovits Antal 1907-ben bejelentette, hogy „öntözésre berendezett madarászi birtokából összesen 24,2 ha nem öntözhető, mivel a III. sz. öntöző csatornából kivett víz azt el nem borítja, illetve nem uralja", és emiatt egész öntözőtelepét át kellene alakítania. Mivel azonban „a várható eredmény az újabb befektetéssel arányban nem állana, a jelzett területtel az öntöző érdekeltségből kilépni óhajt".

2 Kilépését azonban a Földművelésügyi Minisztérium nem engedélyezte. 253