Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)
1978 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Palov József: A rét- és legelőöntözések múltja a Körös-Tisza-Maros-közben
Hasonló jelenség mutatkozott meg dr. Zsilinszky Endre öntözőtelepén is. Tulajdonosa 1907-ben megvételre ajánlotta fel telepét Corchus Béla tógazdasági vállalkozónak, aki azon halastavakat rendezett volna be. 2 Mivel a Földművelésügyi Minisztérium ezt nem engedélyezte, Zsilinszky felparcellázta öntözőtelepét, és kisbirtokosoknak adta cl. Az új tulajdonosok megpróbálkoztak ugyan az öntözéssel, és a tilalom ellenére halastavakat is létesítettek, néhány év múlva azonban mindkettőt beszüntették. A Fekete-Körösi Ármentesítő Társulathoz 1912-ben benyújtott nyilatkozatukban kijelentették, hogy „az öntözési berendezéseket - a köztük fellépő folytonos viszálykodás miatt - fenntartani nem tudják és azt még hatósági kényszer alkalmazása esetén sem teszik meg, mert az öntözést semmi körülmények között sem akarják tovább folytatni, mivel ahhoz egyáltalán nem értenek és abból hasznot nem látnak". 2 Az érdekeltség hanyatlásának megállítását kívánta szolgálni Kolossváry Ödönnek egyik 1907. évi felvetése, amelyben rétszövetkezet létrehozását sürgette Elgondolása az volt, hogy a szövetkezet a Feketekörösi Ármentesítő Társulat keretei között kellene megszervezni olymódon, hogy az öntözésre már berendezkedett 605,3 ha rétterülethez még ugyanennyi terület tulajdonosát kellene belépésre bírni, Az így nyert 1200 ha-nyi rét öntözéséről és trágyázásáról a szövetkezet gondoskodott volna, a hasznosítás egyéni tehéntartással történt volna. A társulat jegyzőkönyvei szerint ez a felvetés azért nem valósult meg, mert a tervezett rétszövetkezet számára az állam nem volt hajlandó anyagi támogatást nyújtani. A valódi ok inkább az lehetett, hogy a szövetkezet megalakítására felszólított nagy- és kisbirtokosok nem akarták vagy nem tudták felmérni a társulás előnyeit Tisza István és társai öntözőérdekeltsége az első világháború éveiben szűnt meg A békeszerződés értelmében a szóban forgó uradalmak nagy része és az összes öntözőtelep Románia fennhatósága alá került. A Tisza-uradalom magyarországi területei 1923-tól a Geszti Bérgazdaság Rt. nevet viselték. Az uradalomban legközelebb 1930-34-ben próbálkoztak meg az öntözéssel, amikor annak Sarkadkeresztúr-varsányhelyi gazdaságában rizst termesztettek Az 1934-38. években itt működtek az akkori idők legnevezetesebb rizskutatói: Herke Sándor, Obermayer Ernő és Somorjai Ferenc. Kutatásaikban a rizs fajta-kérdésével, sótűrésével, palántázásával, tenyészterületével és számos egyéb agrotechnikai kérdésével foglalkoztak. Nagyszerű eredményeikből bontakozott ki az 1939-44. években az üzemi méretű tiszántúli rizstermesztés. 1 1 Az eredmények közül legjelentősebb volt a Dunghan Shali nevű szovjet rizsfajta meghonosítása, amely 1939—56-ig uralta a magyar rizstermesztést. A dobozi rétöntözés 1907-1909-ben létesültWenckheim Dénes uradalmában. A 123,1 ha-os öntözőtelep vízellátását a Kettős-Körös partján épült stabil szivattyútelep biztosította Az irodalmi adatok szerint ez a rétöntözés sem volt sikeres. Erre utal az a tény, hogy az öntözött rét területe 1934-ig 41,0 ha-ra csökkent, s a megmaradt területen szántóföldi és konyhakerti növények öntözése folyt. 2 1 Nem volt sikeres Széchenyi Antal nagybirtokos doboz-pósteleki uradalmában 1908-ban létesült rétöntözés sem. A 41,0 ha-os öntözőtelepet stabil szivattyútelep látta el vízzel a Gyula-békéscsabai Élővízcsatornából. 1 9 A telepen 1930-ban már nem rétöntözés folyt, hanem gyümölcsös és konyhakerti öntözés. A termések feldolgozására az uradalom 1939-ben konzervüzemet, 1942-ben pedig zöldségszárítót létesített. Legelőöntözések Vidékünkön a legelőöntözésekkel azokon a birtokokon próbálkoztak meg, amelyeken egyéb kultúrák öntözésére is berendezkedtek Kezdetlegességüket az mutatja, hogy a legelőket alig trágyázták, a felül- és újravetéseket nem alkalmazták, a területeket a legegyszerűbb módon rendezték be öntözésre. Időrendi szempontból elsőként a békéscsabai öntözött legelő említendő, amely az öntözött rét szomszédságában létesült 1904-ben. A 20,7 ha-os őslegelőből 14,1 ha-t rendeztek be öntözésre. A megmaradt 6,6 ha-os legelőt ősi állapotban hagyták meg azzal a céllal, hogy tavasszal itt kezdődjék el a legeltetés, és évközben is - a nagyobb esők után - az öntözött legelő meg legyen kímélve az állatok tiprásától. Az öntözött legelőt három, közel azonos nagyságú szakaszra osztották fel, és ezeket 15-20 naponként váltották. A legelő tápanyagvisszapótlása egyedül a legelő állatok ürülékével és a karámban öszszegyűlt trágyával történt. 1 4 254
