Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 1. szám - SZEMLE

apró részletekben, mind a kiadvány értékelését illetően. Ugyanis a könyv egyetlen példánya sem ismeretes, csak utalásból tudunk róla. Jakó igen finom filológiai munkával a katekizmusról szóló valamennyi feljegyzést összegyűjti, rendezi és segítségükkel egy sereg megállapítást tesz a soha nem látott könyvről; egészen a formátum meghatározásáig. De mindezeknél a tényezőknél jelentősebb az a megállapítása, hogy ez a luteránus katekizmus a kulturális kapcsolatok révén elkerülhetett a nyugat-európai puritánus és pietista befolyásoltságú körökbe, könyvtárakba. Mert ez a kiadvány a maga teljességében az egyik legbeszédesebb kapocs az erdélyi román kultúra nyugat-európai összefüggéseiben. Terjedelmes, igen gondos filológiai munkával összeállított tanulmány szól aztán a nagyenyedi Bethlen Kollégium régi könyvtárának kéziratos ritkaságairól, majd pedig egy másik az oly sok viszontagságon átment székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtár történetéről. Ez a könyvtár jelen elnevezésével, formájában új. Több régi, sok korai nyomtatványt tartalmazó székelyudvarhelyi könyvtár összeolvasztásából keletkezett. Jakó végigvezet bennünket a részkönyvtárak történetén és megnyugtatólag összegezi, hogy ez az új szervezeti forma végre biztonságot nyújt az idők folyamán egyre fogyó, rendkívül értékes könyvanyagnak, méghozzá úgy, hogy felhasználhatóvá teszi őket a kutatás számára. Mintegy bevezetőül az e fejezetben közölt öszszegező tanulmányhoz (Könyv és könyvtár az erdélyi magyar művelődésben) két részletkérdéssel foglalkozó könyvtörténeti tanulmányt sorolt be a kötetbe. Az egyik a balázsfalvi nyomda kezdeteit ismerteti, a másik pedig a Cipariu-könyvtár kialakulásáról és történetéről szól. A román művelődés történetében oly nagy jelentőségű balázsfalvi nyomda, mint köztudott, 1750 körül kezdett működni, a Gyulafehérvárról már korábban odaszállított fejedelemség-kori román nyomda betűkészletével. Ennek a nyomdának a történetével, hatásával foglalkozni nagyon időszerű, hiszen ebben a tárgykörben széleskörűen adott a román néppel Erdélyben együttélő népek történetével való foglalkozás lehetősége. Számtalan kapcsolatra derül itt fény s ezek a „kapcsolatok eddig feltáratlan bizonysággal erősítik azt a korábbi megállapítást, hogy az országunkban létrejött anyagi és szellemi értékek az itt élő, különböző nemzetiségű dolgozók erőfeszítéseinek közös eredményei". Timotci Cipariu (1805-1887) román nyelvész, filológus, író, teológiai tanár, a Román Akadémia és az Astra társaság egyik alapító tagja, az erdélyi románság nemzeti mozgalmainak vezető alakja Balázsfalván, otthonában, hatalmas könyvtárat gyűjtött. A tanulmány részletesen foglalkozik a könyvtár kialakulásának körülményeivel, a könyvszerzés módjaival, a könyvtárfejlesztés elvi kérdéseivel. T. Ciprianu tudatosan gyűjtötte a román kultúrával foglalkozó könyveket, kéziratokat, beleértve azokat a nem román kiadványokat is, amelyek kapcsolatban álltak a román kultúrával. Ezt a könyvtárt 1848/49-ben nagy veszteségek érték, a Balázsfalvát elfoglaló magyar katonák kezdték fosztogatni, majd a lakosság folytatta. A nagy veszteségek ellenére sem áll azonban az, hogy 1849-ben a Ciprianu-könyvtár megsemmisült. A Balázsfalvára visszatérő Ciprianu hozzákezdett könyvtára újraszervezéséhez. Sok elhurcolt könyvet visszaszerzett, másokat pótolt, új könyveket, könyvgyűjteményeket vásárolt. Elannyira, hogy a nyolcvanas évekre a könyvtár ismét nagy, értékes gyűjtemény, a román kultúra különféle területeinek kutatására alkalmas könyvtár volt. A Ciprianu-könyvtár újraszervezése, az anyagához és feladatához méltó szervezeti forma megkeresése azonban még mindig folyik. Bár ezen a téren a közelmúltban döntő előrelépés történt, a könyvtárt a román tudományosság legmagasabb testülete, a Román Tudományos Akadémia vette kezelésbe. A Ciprianu-könyvtár megfelelő keretek között való működtetése nemzetiségi, közelebbről magyar vonatkozásban is fontos, mert a románnal együttélő népeknek a román néppel közösen kialakított kulturális öröksége felől információkkal szolgál. A kötet tartalmi ismertetésével bizonyára sikerült rávilágítanunk arra a mérhetetlen ismeretanyagra, módszerbeli sajátosságra, Jakó Zsigmond tevékenységének különleges értékére, amik miatt ezt a kötetet össze kellett állítani és meg kellett jelentetni. Az örökségről, örökségünkről van szó, amelyről Jakó Zsigmond - nagyon találóan - hatvanadik születésnapjára ezt a számadást készítette. A számadás eredményes, nemcsak elfogadható, hanem gondossága, jó sáfárkodása miatt elismeréssel, dicsérettel nyugtázható is. Befejezésül essen szó arról is, hogy hogyan, miként van köze Békés megyének, a mi helytörténeti tevékenységünknek Jakó Zsigmondhoz, illetőleg a most ismertetett könyvében foglaltakhoz. Arra ezúttal nem térünk ki, hogy 1940-ben a töt138