Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 1. szám - SZEMLE

ténelmi Bihar megye középkori történetének népiségtörténeti feldolgozásával nélkülözhetetlen kézikönyvet adott kezünkbe. Inkább azt hangsúlyozzuk, hogy ennek a könyvének közvetlen köze nem sok van hozzánk, de annál több közvetett kapcsolat található. Bár nem jelentéktelen az a néhány utalás sem, amit Jakó Békés megyére, Gyulára tesz. Könyve mégis elsősorban módszertani vonatkozásban jelentős számunkra. Például békési viszonyainkat tekintve Gyula az a hely, amelynek gazdag középkori története van, olyan mozzanatokkal, amelyek egyrészt fényesen igazolják a középkori Gyula „együtthaladását" korával, a legmagasabb középkori műveltséggel; másreszt ennek a középkori örökségnek ugyanúgy részesei vagyunk mind mi, mind nemzetiségeink, mint Erdélyben. A módszertani azonosságot segíti az is elő, hogy középkori hétköznapjaink ugyanúgy ismeretlenek, mint Erdélyben, ugyanúgy feltáratlan az innen származó, máig ható örökség felmérése, mint ott. Jakó Zsigmond nagyszerű könyve, illetve az ezzel is megsejtetett életműve minket is középkori eletünk alaposabb, korszerű módszerekkel való kutatására ösztönöz. Godolatok egy félévszázados iskoláról HERZBERGER TIBOR Nemrég került a kezembe a tótkomlósi magyar iskola fennállása 50. évfordulójára megjelent Emlékkönyv. Az Emlékkönyvet nagy érdeklődéssel olvastam el, hiszen én is ebben az iskolában kezdtem tanári pályafutásomat egy negyedszázaddal ezelőtt. Az emlékkönyv első részében Szincsok György, az iskola igazgatója olvasmányosan mutatja be az iskola történetét. Az egykori polgári iskola a felszabadulás után általános iskolaként működik, és már ekkor jelentős súlyt helyez a felnőttoktatásra. Mintegy 15 éven át az iskolában gimnázium is működik. Az iskola, a nevelők eredményes munkáját bizonyítja az a tény, hogy a Békés megyei Tanács engedélyezte, hogy az iskola felvehesse a község szülötte, Jankó János grafikus és festőművész nevét. Igen színesen számol be Kurai Gyuláné az úttörőcsapat múltjáról és jelenéről. ír a tanulmányi versenyekről, a társadalmi munkáról, az országjáró táborozásokról és a kulturális tevékenységről. Bemutatja mindazon eredményeket, amelyeket az iskola úttörői a különböző mozgalmakban elértek. Ismerteti azt is, hogy kik végezték ezt a szép és felelősségteljes munkát. Majláth Imre nosztalgikusán írja, hogy „Egy szép időszak zárult le a gimnazisták ballagásával". A gimnázium KlSZ-szervezete életéről és munkájáról szóló beszámolójából érződik, hogy az iskola nevelői sajnálják, hogy többé nincs középiskola Tótkomlóson. Laukó Éva írásából megismerkedhetünk az úttörőzenekar megalakulásával, az itt végzett kulturális munkával és az elért szép eredményekkel. Megtudjuk azt is, hogy a jelen nemzedéke szorgalmasan ápolja a szlovák nemzetiségi hagyományokat. Élethű képet kapunk Szokolay Sándor írásában az iskola névadójáról, aki bemutatja a Tótkomlóson született Jankó János életét. Az emlékkönyv III. részében az iskola volt diákjai és tanárai emlékeznek vissza az itt eltöltött évekre. Borsos Lenke, Sebestyén Zoltán, dr. Hegyi József, dr. Drahos Ágoston, Topolszki Mátyás, Abonyi János, Adamkovics Katalin, Stefan Hudak, Márton Piroska, dr. Tábori György, Kovácsné Győri Ida, Ondrej Francisci és dr. Krupa András írásai mind arról vallanak, hogy a visszaemlékezők valamennyien sokat kaptak a félévszázados jubileumát ünneplő iskolától. Az Emlékkönyv IV. része különféle statisztikai kimutatásokat tartalmaz, míg az V. részben érdekes képanyag szemlélteti az iskola életét. Az Emlékkönyv minden sorából érződik a szűkebb haza, Tótkomlós, az iskola és a gyermekek szeretete. 139