Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 1. szám - SZEMLE

szeme Jakó Zsigmond: írás, könyv, értelmiség Tanulmányok Erdély történelméhez Kriterion. Bukarest, 1976. 375 p. DANKÓ IMRE A közelmúltban emlékeztünk meg folyóiratunk lapjain Jakó Zsigmond 60. születésnapjáról (B. E. 1977. 1. 106-107.). A megemlékezés arra mutatott rá, hogy Jakó Zsigmond egyike legnagyobb történetíróinknak, hogy munkásságának helyi, békési vonatkozásai is vannak. Mindkét megállapítás méltán indokolja, hogy újból, most is szóljunk róla, amikor 60. születésnapjára megjelent gyűjteményes kötete, a szép kiállítású, gazdagon illusztrált írás, könyv, értelmiség. Az impozáns kötetben közreadott 18 tanulmány már előzőleg különböző helyeken megjelent. Most, amikor a szerző mintegy számadást készített, nehéz feladat elé került, amikor gazdag, sokoldalú munkássága sok eredményéből ezeket kiválasztotta és látszólagos különbözőségeik ellenére egységbe foglalta, szerkesztette. Ennek az egységbefoglalásnak, szerkesztésnek a szempontjairól és módszeréről vallomásos előszavában (Az olvasóhoz) azt írja, hogy „választása azért esett az írás, a könyv és a középkori értelmiség történetével foglalkozó tanulmányaira, mert úgy érzi, hogy kutatói egyénisége döntő módon e témakörön munkálódott ki. Egyébként is vallja, hogy a tudományos haladás egyik előfeltétele a folyamatosság, nemzedékek munkájának egymásra építése. Esetében a kapcsolódást ez a témakör jelentette. Egykori professzorai több mint negyven esztendővel ezelőtt főként ezen a területen végzett magvetésükkel jegyezték el az éppen induló diákjukat végérvényesen a középkor kutatásának. E témák a szerző tudományos érdeklődésének forrásvidékére kalauzolják cl az olvasót. Oda, ahonnan nézve a pálya egésze is - minden egyéb termésével együtt - áttekinthetőbbé válik, és törekvései már betájolhatok a tudománytörténeti előzmények közé. Ez a vallomásos bevezető hangsúlyozza, hogy Jakó nemzetiségi kutató, hogy a nemzetiség történetének kutatása elengedhetetlenül fontos a nem136 zet, a „nagy", az általános történettudomány számára. Örömmel állapítja meg, hogy „a romániai marxista történetírás kezdettől fogva követelményként állította történészeink elé, hogy foglalkozzanak a román néppel Erdélyben együttélő nemzetiségek múltjával". Áttekintve a kötetben közreadott tanulmányokat, megfigyelve a tárgyköröket, a szerkesztés gondosságát, azonnal arra a megállapításra juthatunk, hogy Jakó Zsigmond témái nem a szűkebb tudományosság témái, nem érdektelenek a nagyközönség számára sem és feldolgozási módja, világos okfejtése, egyszerű nyelve, jó stílusa egyenesen érdeklődést keltenek. Ebben az örvendetes körülményben azt kell tisztelnünk, amire Jakó bevezetőjében más összefüggésben ugyan, de kitér és azt mondja, hogy „meggyőződése szerint ugyanis a múlt iránti érdeklődés a hazához kötő kapocs és előrelendítő erő; tehát megbecsülendő erény, természetes emberi magatartás és igény. Megfelelő kielégítése nemzetiségi vonatkozásban szintén kötelessége a történelem művelőinek. Az is természetes dolog, hogy a nemzetiségek fiai a történelemmel kapcsolatos elvárásaik kielégítését elsősorban éppen saját soraikból származó hivatásos szakemberektől igénylik. Ezek akkor járnának el helytelenül, ha kitérnének a társadalom »rendelése« elől, ha nem vállalkoznának kielégítésére olyan formában, hogy annak az egész ország történetkutatása szintén hasznát vehesse". Annak hangsúlyozásával, hogy Jakó tevékenysége széles körű és a középkor kutatásán túl számos más területe is van, arról is szólnunk kell, hogy a középkor újszerű, új szempontok érvényesítésével végzett kutatása napjaink egyik központi feladata. Ahogy egy tájékoztató összefoglalásunkban írtuk, útban vagyunk a középkor új szintézise felé (Múzeumi Kurir 11. 1973. 27-31.). Ennek az útnak - hogy csak a Jakó Zsigmond könyvében érin-