Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)
1978 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Péterffy Ida: Pár adat a békés-tarhosi énekiskola történetéhez
PÁR ADAT A BÉKÉS-TARHOSI ÉNEKISKOLA TÖRTÉNETÉHEZ PÉTERFFY IDA A Békési Élet 1977. évi első szániában több cikk is foglakozik a Békés-Tarhoson egykor létezett Enekiskolával. Beszámol megnyitásának 30. évfordulója alkalmával tartott ünnepségekről, kiállításról. Jó, Hogy a megye legalább emlékezetét őrzi annak az intézménynek, amelyre joggal lehet büszke. Nemcsak azért, mert első ilynemű intézmény volt az újjáépülő országban, hanem zenei közművelődésünkben betöltött - máig pótolatlan - szerepénél fogva is. A célkitűzésében korszerű, tényleges társadalmi igényt kielégítő és tudtommal jól működő tarhosi Enekiskola megszüntetésének híre annak idején sokunkban keltette a szakmai gyász fájdalmát. Most, ha elkésve is - szeretném elhelyezni az „emlékezés virágait" a jeles intézmény keletkezésének kezdeti szakaszáról szóló alábbi egykorú híradások formájában. A Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezete keretében 1945 februárjában kezdtük megalakítani az Iskolai Énekpedagógiai Szakosztályt. Ennek, mint a budapesti VIII. kerületi Zrínyi Ilona leánygimnázium tanára, alapítója és vezetője voltam. Sok lelkes kartárs jelentkezett társadalmi munkára, olyanok, kik vállalták a romeltakarítást, a szervezést - mely akkor kilométerekkel mérhető gyaloglást jelcntett-az új szakmai tervek megvitatását, elkészítését. Májusban már 450-en voltunk, kik rendszeresen összejöttünk szakmai megbeszélésekre gyakorlati tanítás bemutatására (akkor még a nyitott tető alatt!) továbbképzésre, reformjavaslatok készítésére. A munka az egyes iskolatípusoknak megfelelően, csoportokban folyt. A tanítóképző intézeti ének-zenetanárok összejövetele különösképpen eredményesnek bizonyult. A főváros valamennyi képezdei ének-zenetanára - köztük nem egy országos hírű pedagógus - részt vett a viták során érlelődött vélemények formálásában. Később a vidéken működő kartársakkal is felvettük a kapcsolatot. A leendő tanítók korszerű zenei képzését valamennyien fontosnak tartottuk, nemcsak az iskolai énekoktatás jó megalapozása miatt, hanem a zenei közművelődés szempontjából is. Tankönyv-revízió, tantervi reformjavaslat készítése volt a legsürgősebb tennivaló, amit el is végeztek az arra kiválasztott szakoszályi tagok. Kellő megvitatás után a szakosztály javaslatára, a szakszervezet országos vezetősége továbbította az anyagot a kultuszminisztériumba. A műhelymunkába való bepillantáshoz itt talán elég egyetlen adat: 1945 április. 28-án megvitatta a szakosztály Kapi Králik Jenő, országosan ismert nevű képezdei tanár javaslatait a tanítóképzői ének és zene tanításához, melyet előzetes felkérésre írásban is rögzített. Ez a téma azután még többször is szerepelt a megbeszélések folyamán, amíg nevezett kartárs végleges formába nem öntötte a reformjavaslatot a kultuszminisztérium számára, ahol később éppen ő lett a szakmai ügyek előadója. A mindennapi és mindig sürgős elintéznivalók mellett távlati tervek is felmerültek. Ezek közül a legkedvesebb már kora tavasszal elhangzott, egyelőre csak kérdés formájában:,,Nem lenne célszerű - már működő zenei gimnázium analógiájára - zenei irányú tanítóképzőt létesíteni?" Ilyen jellegű intézmény nagy hasznáról egyöntetű volt a vélemény. A megvalósítás lehetősége azonban a legtöbb hozzászóló szerint igen távolinak tűnt. Az 1945 tavaszán rendszeressé vált szakosztályi munka eredményeképpen ugyanez év júl. 10-ére elkészült a kultuszminisztériumba küldött beadvány: ,,Az iskolai énekoktatás korszerűsítésének terve" címen. Az óvodától a tanítóképzőig terjedő nagy anyagból itt a következő részletet emeljük 106
