Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)
1978 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Péterffy Ida: Pár adat a békés-tarhosi énekiskola történetéhez
ki: „Fel lehetne állítani zenei tanítóképzőket, vagy a jelenleg is meglévők közül párat ilymódon átszervezni. Zenei szempontból ezek a lehetőleg mternátussal egybekötött intézetek rendkívül előnyösek lennének. A házi muzsikálásnak, karéneklésnek valóságos melegágyaivá válhatnának. A tanterv csökkentett óraszámmal hozná a közműveltségi tárgyakat, a felszabadult időben a növendékek a jó muzsikus számára elengedhetetlen zenei gyakorlást végeznék. Zenei irányú tanítóképző pár válalkozó kedvű pedagógus kezdeményezéséből is létesülhetne, de kívánatos lenne, hogy maga az állam legyen a kezdeményező." Ilyen javaslatok és tervezések közben jelentkezett az ország másik végéből Gulyás György, a Debreceni Ref. Dóczi Tanítóképző Intézet tanára a Békés-Tarhoson létesítendő Énekiskola gondolatával. A szakosztályi viták során többször felhangzott kérdésre - ,,De ki lenne, aki efféle intézet szervezését, vezetését vállalná?" - mintegy válaszul. Szakmai rátermettségével, ügyszeretetével, ra megszállottságig menő lelkes elszántságával egyszeriben rokonszenvessé tette előttünk merész vállalkozását. A személyes megbeszélés után Debrecenből hosszú levelek, súlyos tartalmú borítékok érkeztek. Telve a leendő énekiskola szervezetének, tantervének részletes kidolgozásával, a zenei követelmények felvázolásával, az intézet szervezése közben felmerült különböző akadályokkal. A végső terv többszöri levélváltás, az elméleti és gyakorlati problémák megvitatása után alakult ki. Végül is a szakosztályjavaslatára a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetének pecsétjével, vezetőségének ajánlásával került a kultuszminisztériumba. Mint merőben új kezdeményezés, sok vitát váltott még ki, s a gyakorlati megvalósítás útján is számos akadályt kellett leküzdeni, dc végül is sikerült megvalósítani a tervet. Gulyás György 1946 tavaszán május 28-án még a Debreceni ReJ. Dóczi Tanítóképző Intézet énekkarának példamutató szép műsorát vezényelte a Kossuth Rádió műsorában, a Szakosztály által szervezett és rendezett Iskolai Énekkarok c. sorozat keretében. Ugyanez év őszén már a BékésTarhoson megnyílt Énekiskolát vezette. Az intézet létezéséről, a zenei szaksajtóban elsőnek az alább közlendő publikáció számol be. Az Énekszó c. lap rendszeresen közölte a Szakosztály híreit, de a hosszadalmas hivatalos jelölés helyett: ,,A Múzeum utca 17 Zenei Hírei" rovatcím alatt. Az 1946. évi szeptemberi számban a rövidítéshez a következő szerkesztői magyarázatot fűzi: ,,A Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetének Iskolai Enekpedagógiai Szakosztályát jelenti a fenti cím. E kiválóan működő, de borzalmasan hosszú nevű intézményt a köznyelv ma már csak így emlegeti: »Múzeum-u. 17.« Kísérletképpen bevezetjük ezt az elnevezést folyóiratunkba is arra hivatkozva, hogy a külügyminisztériumokat régóta utcájukról szokás elnevezni: Quai d'Orsay, Wilhelmstrasse. A mi kis életünkben a Múzeum-u. 17. jelent annyit, mint a nagyban egy külügyminisztérium. (Kiemelés utólagos!) Az Énekszó 1946. évi decemberi számában a lap fentemlített rovatában rövid hírben számoltam be a ta'-hosi Országos Állami Ének és Zenei S2akii ányú Líceum és Tanítóképző Intézetről s a vele kapcsolatos ének és zenei gyakorló általános iskoláról.* ,, Zenei központ az alföld szírében" ... ,,énekpedagógiai irányítószerv..." mind megannyi beváltott ígéretté vált Békés-Tarhoson. A kifejtések nem véletlenül kerültek az Énekszóban közölt beszámolóba. A már említett szakosztályi reformtervezetben ugyanis szerepel egy ilyen cím: Zenei vezetőt a falvakba. Ennek első bekezdését idézzük: „A kisközségek és tanyai iskolák ének és zenei szakszerű ellátására javasolja a Szakosztály, hogy Falu zenei vezetője címmel iskolai énekszaktanítókat képezzen és nevezzen ki. Munkakörük lenne: népiskolai énekoktatás (több iskolában!), iskolai és felnőtt kórusok szervezése és vezetése, zenei népművelés, néphangversenyek rendezése." Mindezeknek a követelményeknek kitűnően megfelelhettek a Békés-Tarhoson képzettek. Gyakorolták-e a vázolt zenei közművelődési munkát? Volt-e módjuk ilyen hivatás betöltésére? A válasz az iskola későbbi történetének íróira vár. Magam csak messziről követhettem az Énekiskola további sorsát, a sajtó itt-ott megjelenő híradásain keresztül. Sohasem részesültem abban a szakmai örömben, hogy közelről láthassam ennek * Szöveget már újra közölte Csonde Bcla: Békés-Tarlios. Az első magyar állami 'énekiskola élettörénete 1946-1954. Békés, 1976. 30-31. old. 107
