Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Goldman György: Arcos edények és más emberábrázolások Battonyáról

lóan szabályszerű minták vannak, felül egy félkörív, amiből kis, fésűszerű dísz lóg le. Ezalatt egymás alatt V formák láthatók. Az edények nyakát alul minden esetben két bekarcolt vízszintes zárja le, amit téglalapok, vagy rombuszok töltenek ki. A battonyai urnák hastöredékei lényegesen bonyolultabb mintát mutatnak, mint az eddig más lelőhelyekről előkerült példányok. A díszítés alapját itt is az egymásba fekvő, s alakban fonódó szalagok képezik, de közüket gazdagon festették és karcolták. A nyak alsó részétől az ívek találkozásáig négy, szimmetrikus, függőleges, általában hálómintával díszített sáv látható, helyette néhány esetben emberábrázolást találunk. Az arcos edényeket az itt leírt gazdag díszítés mellett színpompás festés teszi különlegesen széppé. Pasztózus vörös, sárga és fehér színeket alkalmaztak. A haj, az M belső oldala, a függőleges léc, a hason az S motívumok közötti tér mindig vörös, az arc körüli díszítetlen mező okkersárga. A bemélyített díszeket rendszerint fehérrel töltik ki, a bekarcolt, díszített mezők festésében pedig a vörös és a sárga váltakozik. Ha a battonyai leletek alapján összességükben tekintjük az arcos edényeket, nyilvánvalóvá válik, hogy arcuk nem csupán egy indifferens edényen levő applikáció, hanem az szervesen beilleszkedik az edény ornamentikájába, felépítésébe. Az arcot felülről haj keretezi, oldalt két feltartott kéz látható. Az arc mögötti oldalon felül, a perem alatt ugyancsak a hajat kell látnunk, az ebből induló minta hajdísz, kontyfésű benyomását kelti. Az arc alatt a ruha ábrázolása kezdődik. A gazdagon díszített felső részt az edény válla fölött, az emberi alak derekán széles öv fogja össze. Ezalatt jól megfigyelhető a ruha alsó részének színpompás redőzete, ráncai. Ennek értelmezését, a középső neolitikum női viseletének részletesebb rekonstruálását az arcos edények alapján azonban mégsem tartjuk lehetségesnek, éppen azért, mert hasonlóan az emberi alak, hajviselet, karok sematizálásához, absztrahálásához, a ruházat díszei is rendkívül bonyolult edénydíszítésekké váltak. Látszólag nem tartozik ebbe a körbe egy csaknem hengeres alakú pohár (1. ábra). Ha viszont jobban szemügyre vesszük, rögtön feltűnnek a rokon díszítési motívumok: haj, M, térborító minták, „kontyfésű". Ezek után az M fölött arcnak kellene lennie, feltételezzük tehát, hogy az itt látható jel, amihez hasonlók egyébként az erdélyi neolitikumban több helyen is előfordulnak, esetleg emberi arc ábrázolásátjelenti. Emellett szólhat, hogy a két felső ferde vonalat szemnek tekintjük, a függőlegeset orrnak, az alsó vízszintest pedig szájnak. Ebben az értelmezésben legfeljebb csak az a valószínűtlen, hogy a megszokott, kánonszerű arcábrázolástól ilyen alapvető mértékben eltérjenek. így nem zárhatunk ki egy másik elképzelést sem, miszerint ez a jel a nagy gabonatároló edények arcának helyén önálló értelmet nyer, álló férfialakot ábrázol. Az absztrakció ilyen magas foka egyáltalán nem meglepő, ha egészében vetjük össze a többi arcos edénnyel. E pohár véleményünk szerint az arcos edények nyakával megegyező struktúra, funkciója pedig egy adott szertartáson belül feltétlenül más. Ha feltételezzük, hogy a nagyméretű arcos edényekben a jövő évi vetőmagot tartották, az istennő alakjának, személyének védelme alatt, akkor nem tarthatjuk kizártnak, hogy a pohárba, melynek szimbolikája részben más, űrtartalma pedig lényegesen kisebb, áldozati ajándék került, feltehetően a termékenység, a termés biztosítása érdekében. Külön kell beszélnünk az M-ábrázolásról, amelynek számos értelmezését kísérelték meg. Elhangzott olyan vélemény, hogy ez a túlvilág bejárata lenne, vagy hogy egy épület, templom lépcsője. A legtöbben, akik foglalkoztak ezzel a kérdéssel, önálló, szimbolikus jelnek gondolják. Véleményünk szerint, különösen, ha az arcos edények általános struktúrájáról mondottakat elfogadjuk, csak az a lehetőség marad, hogy ezt ajelet is beillesszük az emberi alak felépítésébe, ami úgy véljük, könnyen megy, hiszen az M két felső szára talán minden erőszakolás nélkül elfogadható az áll vonalának, a két függőleges szár pedig a nyak külső szélének. Egy másik, ugyancsak a Gödrösökben előkerült töredék sok rokon vonást mutat az arcos edényekkel, noha ez már nem az. Karját könyökben meghajlítva tartja, hasára támasztva. Az ilyen, az ember felépítéséhez jobban közelítő edényeket antropomorf edényeknek nevezzük, és tudjuk, hogy térben és időben szűk körben fordulnak elő, az Alföld késői neolitikumát jelentő tiszai kultúrában. Battonyai előfordulása éppen ezért jelentős, hiszen itt egy korszakkal korábbi leletek kerültek elő, amelyek az ún. szakáiháti csoporthoz tartoznak. így talán itt nyomon követhetjük az antropomorf edények kialaku104