Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Patay Pál: Újabb ásatások Békés megyében

kezetc és így a nép életének olyan részletei válnak előttünk ismeretesekké, amelyekről az írott emlékek hallgatnak. Ha Békés megye első székhelyét, a békési várispánság várát, ez ideig nem is sikerült megtalálni, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének Jankovich Dénes által vezetett feltárása a XVI-XVII. századi palánkvár megismeréséhez segített. Nem lenne teljes a kiállítás, ha a Csolt nemzetségek a Mágori halmon állt monostora ásatásáról nem emlékeztek volna meg. Az omlakékokban talált, a templomot és kolostorépületet egykor díszítő pompás kőfaragványok ékes bizonyságai annak, hogy az Árpád-házi királyok korában az Alföld kultúrája azonos fokon állt az ország bármely más területével. A Csolt monostor néhány csonka maradványa minőségben semmivel sem alantasabb színvonalú a jól ismert román stílusú műemlékeinknél, mint pl. Pécs, Ják, Gyulafehérvár. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy cz a pompás anyagot bemutató és tetszetős kiállítás sajnos február 13-án bezárt. Pedig megérdemelte volna, hogy hosszabb ideig legyen nyitva. Sőt magát az időpontot sem választották meg a legszerencsésebben, hiszen a téli hónapok a legkevésbé alkalmasak a múzeumlátogatásra, hogy iskolák, vagy egyéb kollektív csoportok felkeressék, különösen hogy a megye más helységeiből e célra ideutazzanak. Ugyanakkor viszont igen helyes elgondolás az, hogy a kiállítást a megyében többfelé is bemutatják, többek között Battonyán, ahonnan az anyag jelentős része származik. Minthogy csak időszaki kiállításról van szó, nem lehetett igényes és költséges technikai kivitelezést alkalmazni. Mindamellett a 13 tárlóban és 6 üvegkalitkában, továbbá 4 szabad talpazaton bemutatott anyag elrendezése igen ízléses volt. Jó érzékkel csak bemutatásra érdemes és jellemző anyagot választottak ki, kellő mennyiségben, amivel elérték, hogy a tárlók nem lettek zsúfoltak. Feliratokat is mértéktartóan alkalmaztak. Mindehhez még igen ízléses és jó nyomdai kiállítású, fényképekkel ellátott, ismertető füzetből tájékozódhattunk a leletek jelentőségéről (sajnáljuk azonban, hogy az nem terjed ki a kiállítás minden témájára). Ugyancsak sikerült a színes plakátja, amelyen jó választással az egyik fő látványosság, egy újkőkori emberarcos edény hívja fel a figyelmet a kiállításra. Amikor mint régész, de mint olyan szakember, aki a múzeumok egyik fő feladatának tekinti a begyűjtött anyagnak szakszerű bemutatását, megtekintettem a kiállítást, azt a következtetést vontam le, hogy „vidéken" is lehet szakmailag jó, ugyanakkor közérthető, tetszetősen elrendezett, látványos és tanulságos kiállítást rendezni. Mindezért őszinte elismerésemet kell kifejezni mindenek előtt is - előttem ugyan ismeretlenül - annak, aki e kiállítás ötletét felvetette, nem kevésbé Dér László megyei múzeumigazgatónak, aki azt beállította a múzeum munkatervébe, G. Szénászky Júliának, aki megrendezte, de mindazoknak is, akik abban akár szakmai (a megyei régész kollektíva részéről Goldmann György, Juhász Irén, Szabó János József), akár technikai tekintetben közreműködtek. Külön elismerésre szolgál, hogy a múzeum restaurátori műhelye számos, alig néhány hónappal korábban kiásott tárgyat kezelt és tett kiállításra alkalmassá. Végezetül köszönettel tartozunk mindazon intézmények vezetőinek és régészeinek, akik átérezve a kiállítás jelentőségét, saját ásatásuk anyagát is a cél érdekében rendelkezésre bocsátották. IOI