Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Goldman György: Arcos edények és más emberábrázolások Battonyáról

ARCOS EDÉNYEK ÉS MÁS EMBERÁBRÁZOLÁSOK BATTONYÁRÓL GOLDMAN GYÖRGY Csaknem a legutóbbi időkig úgy véltük, hogy megyénk déli részén az első élelemtermelő népek még nem telepedtek meg, s a neolitikum délről bevándorló lakosai csak a Tisza és a Körösök vonalán vették birtokukba az Alföldet. Az elmúlt évek ásatásai azután alapvetően megváltoztatták nézeteinket! Battonyán egymás után kerültek elő újkőkori települések, leleteik alapján bizonyíthatóvá vált, hogy i. e. 5000-től szinte folyamatosan lakták e területet. Egyetlen olyan lelőhely van a környéken, amelyről már korábban is volt tudomásunk, ez a falu szélén elterülő Gödrösök. Földkitermelés után szórványos leletek kerültek innen elő, majd egy bejelentés alapján rövid leletmentésre került itt sor 1953-ban. Azóta több régész is járt a helyszínen, de sajnos egyikük sem jutott túl azon, hogy konstatálja a lelőhely pusztulását. Végül a korábban csupán kisipari eszközökkel pusztított lelőhely szinte tökéletesen megsemmisült, amikor egy üzem területének feltöltéséhez innen szállították a földet. A jóminőségű agyagot azóta is hordják a faluba kisebb tapasztásokhoz, de az összképen ez már alig változtat. Előzetes szemlénk alapján úgy tűnt, és ezt később a feltárás is igazolta, hogy a településnek egy legfeljebb nyolc-tíz méter széles keleti pereme maradt csak háborítatlanul, továbbá néhány kisebb, talán véletlenül érintetlen hagyott kis szigetecske. A neolitikus telep nyugati széle a mai temető területére esik, így régészetileg hozzáférhetetlen. A leletmentést 1975 nyarán a keleti peremrészen kezdtük meg. Nem tartozik a leletek értékeléséhez, nem változtatja meg nézeteinket, tudásunkat a Gödrösök neolitikus emberéről az, hogy ilyen részletesen elmondtuk a lelőhely pusztulásának történetét. Mégis, azért lehet ez fontos, hogy lássuk, 111a, amikor a régészeti emlékeket jó törvények védik, mégis elpusztulhat, szinte visszavonhatatlanul egy gazdag, fontos lelőhely, nem csupán a hozzánemértők, de a régészek szeme előtt is. A maradék kis területről rendkívüli leletek kerültek elő. Még rágondolni is rossz, mi lehetett a falu központjában, amikor a „juhszélen" ilyen gazdagság tárult elénk. A középső neolitikumból több arcos edényt ismerünk. Három került elő Szentes környékéről, egy Vásárhely mellől, egy pedig a Belgrád melletti Vincáról, nem számítva néhány kisebb töredéket. Battonyán, a Gödrösök feltárt kis területén 34-ct találtunk! Egy másik, ugyancsak Battonya területén fekvő, de épen maradt, háborítatlan lelőhelyről, a Parázs-tanyáról további négyet ismerünk. Megállapíthatjuk, hogy bár sok különbség, egyedi vonás tapasztalható rajtuk, az arcos edények készítésénél szigorú szabályokat, vagy inkább tradíciókat követtek. A Battonyán előkerült hosszú széria lehetővé teszi, hogy díszítésük, szimbolikájuk általános vonásait kiemeljük, értelmezésükhöz közelebb jussunk. Nyakuk hengeres, vagy lágyan tölcséresedik. Magasságuk 60 és 145 cm között váltakozhatott. Ez a nagy méretbeli különbség az egyes darabok funkciójának eltérésére mutathat. Az arcot a nyak felső harmadában ábrázolják, az orrt plasztikusan, a szemet és a szájat bekarcolt vonallal. A perem alatt, az arc középvonala fölül kétirányba ívelt, bekarcolt vonalak futnak, de egyes esetekben ez lépcsőzetes, vagy akár egy-két vízszintes vonal is lehet. Az arc alatt az edény nyakát egy-egy, két-két, vagy négy-négy mezőre osztott minta díszíti, ebből emelkedik ki középen az arcot alulról keretező M ábrázolás. Ennek belsejét ugyancsak minden esetben díszítik. Az arc oldalát két szélről függőleges, plasztikus oszlop zárja le. Az edény nyakának hátulján hason102