Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 1. szám - SZEMLE

nappali bál (a koszorúsok lakodalom előtti ismerkedő mulatsága). Újszerű kísérlet Nagy Zoltán említett fejezete (Szép-különös-érdekes), mely a paraszti izlés ezeddig megválaszolatlan kérdéseire keres feleletet. Nagy Anikó pedig jó érzékkel válogatta össze a legjellemzőbb betyártörténeteket és bemutatja ideáltípusukat is. E könyv minden lehető melléklettel cl van látva, ami csak könnyebb használatát elősegítheti: így bőséges (több nyelvű) tartalomjegyzék, az adatközlők, a munkatársak, sőt a lektorok névsora; ezek közül a legfontosabb személyek életrajzai; elő- és utószó, idegen nyelvű tartalmi kivonatok, szó- és tárgymutató, 176 fekete-fehér, 6 színes fénykép, 13 képtábla, 7 térkép (ez utóbbiak számozásában azonban némi zavar mutatkozik) stb. Elegendő, ha e bőségből csak a teljes szó- és tárgymutatót ragadjuk ki. Már az egyes fogalmak puszta gyakorisága (ha az oldalterjedelmet nem számítjuk) is sokat mond, így pl. a búza (10), liszt (20), tészta (22), és a kenyér (21), jelentőségüknek megfelelően 73 ízben kerülnek említésre; a szoba (34) valamivel gyakrabban, mint a konyha (28); az egyes berendezések statisztikai sorrendje is majdnem fontossági: kemence (55), ajtó (21), ágy (18), ablak (17); vagy az állattartásban az istálló (26) és a jószág (23), ill. külön-külön az egyes állatfajok nagy gyakorisága is jellemző. Ezeket a példákat más vonatkozásban is folytathatnánk. E bőséghez képest igazán elenyésző a hiba: a helyes névalak Hofer és nem Hófer, Györffy és nem Győrffy stb. Kissé nehezebben olvasható ez a viszonylag apró betű is; ez azonban már teljesen szubjektív megjegyzés volt. A Szerző és munkatársai, Barabás Jenő lektor, valamint mások is kitűnő munkát végeztek, néprajztudományunknak nagy nyeresége ez a most már teljessé vált monográfia. A Szerző elégedett lehet, hogy életművét tető alá hozta, más tájak pedig elirígyelhetik: milyen jó is lenne, ha minden vidéknek lenne egy ilyen Nagy Gyulája! A Szerző szerénységből felteszi a kérdést: „vajon az a mérhetetlen energia, amit belefektettem, meghozza-e gyümölcsét? Olyan szeretettel fogadják-e, mint amilyennel én írtam? En mindent megtettem, ami erőmből és tehetségemből tellett..." (584) László Gyula adta meg rá a legmegfelelőbb választ: „megtaláltuk Nagy Gyula munkájának nemcsak a jelenre, de a jövőre érvényes értelmét is: fenntartja, megmutatja népünk egy kis szigetének műveltséget, e műveltség sokrétű gazdagságát, amely semmivel nem volt kisebb értékű, mint a városi ember műveltsége... őszinte köszönetet mondok a szerzőknek, hogy a Puszta életének ilyen nagyszerű monumentumát adták a magyar nép kezébe. Felséges ajándék! ,Ezjó mulatság, férfimunka volt'" (11) •112