Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 2. szám - SZEMLE

lás utáni alakulását bemutató fejezetet Krajkó Gyula írta. Az összegzés fényt vet az azóta elért fejlődésre, de a problémák, a megoldandó gon­dok is helyet kaptak benne. A megye egyes ipari termékek előállításában kimagasló ered­ményeket ért el. így 1973-ban a megye földgáz termelése az országosból 16,7%-kal részesedett, de itt állították elő az égetett tetőcserép felét, az öntött síküveg 70%-át is. A megye azonban így is az iparilag gyengén fejlett megyék közé tartozik, s ez hangsúlyozottan vonatkozik az északi és déli területekre. A népesség elvándor­lása csökkenő tendenciát mutat, de éppen az említett térségekben még számottevő munka­erő-felesleg van. Mivel Békés megye hazánk egyik legfontosabb mezőgazdasági területe, a nyersanyag-orientációjú élelmiszeriparhoz a megye adottságai optimálisak. Az elmúlt évti­zed gyors fejlődése ellenére a városodás és vá­rosiasodás színvonala is alacsony. Sajátos prob­lémákat vet föl a tendenciájában csökkenő, de még mindig magas aránnyal jelenlévő külterü­leti népesség. A lakás- és kommunális ellátás, az egészségügy és az oktatás terén is számottevő feladatok előtt áll még a megye. A könyv mondanivalóját összesen 100 ábra szemlélteti. Az egyes megyék településhálóza­tát bemutató térképeken azonban a település­hálózat-fejlesztési kategóriák összevontan ke­rültek ábrázolásra. így még a települések hierar­chikus rendjében egymástól távolabb lévő ki­emelt és részleges felsőfokú központok is azo­nos jelet kaptak. A megyék fontosabb létesít­ményeit bemutató, figurális ábrázolásmóddal élő térképek gyakran hiányosak, pl: Szarvasnál az Öntözési Kutató Intézetre, Békéscsabánál a kórházra, színházra, mozira, Martfűnél a cipő­gyárra, vagy Nyírbátornál a Csepel Motorke­rékpárgyár által telepített üzemre vonatkozó je­lek hiányoznak. A fontosabb létesítmények ki­választásának szempontját indokolt lett volna közölni. Összességében a kötet helyesen vázolja ha­zánk, s egyes területeinek három évtizedes fej­lődését, s így jó átfogó képet nyerhetünk belőle. E kép minden bizonnyal mélyebb lenne, ha a szerzők jobban támaszkodtak volna a téma­körbe vágó, már megjelent, a részletekkel is behatóan foglalkozó szakirodalomra. Értékes könyv a sarkadi Veress-család egyik tagjáról DANKÓIMRE 1976 derekán jelent meg a bukaresti Politikai Könyvkiadó gondozásában Beke György köny­ve Veress Sándorról (Veress Sándor. Bukarest, 1976. 244 p.). A könyv a Politikai Kiadó Testa­mentum című sorozatában látott napvilágot, je­lezve, hogy mondanivalója testamentum, vég­rendelet, kincset rejtő hagyaték az utódok szá­mára. Ebben a sorozatban egyfajta példa-életek rajzai jelennek meg, amelyek értékes hagyaté­kát egyrészt ajánlatos, másrészt szükséges átven­nünk, gondoznunk és továbbadnunk. Beke György Veress-könyvével kapcsolat­ban több érdekes mozzanatra is fel kell figyel­nünk. Először is arra, hogy Beke György, a ro­mániai magyar irodalom egyik legmarkánsabb egyénisége, ezúttal népszerű tudományos mun­kát írt; a tudományos munka minden kelléké­vel, széles körű forrásfeltárással, idézettel, láb­jegyzetekkel, stb. Ez azért figyelemre méltó mozzanat, mert Beke sajátos műfajának - a ri­portnak - minden darabja, akár önmagában áll, akár kötetekbe gyűjtve kerek egésszé formáló­dik, tágabb értelemben ugyancsak tudományos munka: feltárás, ismeretközlés, összefüggések tisztázása, értékmeghatározás. A különbség csak az, hogy a megszokott műfaj formailag nem tudományos jellegű, míg ez a könyv formailag is, mondhatni, hogy az előírásoknak megfele­lően is az. Ez a felismerés tudományos hitelt ad Beke riportjainak, mintegy igazolja észrevéte­253

Next

/
Oldalképek
Tartalom