Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Péterffy Ida: Emlékezés egy békéscsabai lelkes karvezető énektanítóra

palota, a Vigadó, a Városi Színház vagy más intézmény termeiben Mozartot, Beethovent, Lisztet, Brahmsot zongoráztam. Méginkább örült, amikor szakmai örökébe léptem, s mint fővárosi énektanárnak a Magyar Rádió műsorában szerepelt énekkarom Lassus-, Palestrina-, Bartók-, Kodály-művekkel, vagy zenei tárgyú cikkeimjelentek meg a szaklapokban.

6 „Az én lányom!" szokta mondani kedves évődéssel édesanyámnak. Ilyenkor úgy éreztem, sikerült valamit törlesztcnem a velük szemben érzett nagy adósságból. Szeretettel nézegetem a régi fényképet: az ügyesen szolmizáló gyermekek bájos, komoly arcát, figyelő tekintetét, csillogó szemét, az egyszerű öltözetű csizmás fiúkat, kötényes kislányokat, kik lelkes munkájukkal korai hírnökei lettek egy eljövendő nagy fejlődésnek. Ma már talán zenei általános iskolába járó unokáik sikerének örülnek? Békéscsaba-Erzsébethelyen, a város külső kerületének állami népiskolájában megörökített jelenet kedves pillanatkép a régmúltból. A sarokban álló nagy vaskályha? Gondolom, ma már az is történelem... Megjegyzés. A jelen írásban közöltek édesapám hátrahagyott írásai, levelezése és fennmaradt újságcikkek alapján készültek, hozzátéve saját visszaemlékezéseimet. A helyi sajtót teljes egészében nem volt módomban áttekinteni a fővárosi könyvtárakban. A Békésmegyei Közlönynek is csak egy évtizedét láthattam. Igaz, ez perdöntő jelentőségű a téma feldolgozásánál. JEGYZETEK 1. Az Embernevelés a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetének folyóirata volt. Szerkesztője Kemény Gábor, a szakszervezet elnöke, egykori békéscsabai tanár, kit 1945 februárjában kezdett szakszervezeti munkám során volt alkalmam közelebbről megismerni s tisztelni. 2. Poldini dalos mesejátékának eredeti címe: Csipkerózsa. 3. Hucka (Huszka) Rózsi később Budapestről a müncheni operához szerződött s hírének nyoma veszett. 4. Az 1928-29-ben megjelent cikksorozat még nem tükrözi édesapám véglegesen kialakult módszerét. Mint magános kezdeményező részben eltért a később egységesen elfogadott kézjelektől, szolmizációs nevektől. (Az Énekszó c. szaklap csak 1932-ben jelenik meg!) Pár - ma is érvényesnek érzett -, gondolatát itt közöljük: „Fonomimikai (szolmizáló) módszerrel vezetett tanulóknál a IV. osztálytól kezdve előtérb; nyomul a kétszólamú ének. Ha a tanító kellő gyakorlottságot mutat a kézjelekkel történő kétszólamú vezetésben, akkor a növendékek még a módosított hangokat is könnyen intonálják." - írja többek között. Lelkesen agitál a kézjelről szolmizálva való tanítás mellett. „Az énektanításnál már az első két mimikai (szolmizációs) jel alkalmazása meggyőzi a tanítót arról, hogy a gyermeksereg látó- és liallóidegzete az a finom billentyűzet, melyen kézzel játszva, dallamot - a felsőbb osztályokban összhangot csalhat ki. És az „élő hangszeren" annál tökéletesebb a játékunk, mennél többet gyakorolunk, minél korábban kezdjük a tanítva-tanulást." — A hátrahagyott sok énekpedagógiai feljegyzés, óravázlat, tanmenet mellett van egy Énektanítást Vezérkönyy I—II. köt. Nagy gonddal legépelve, az egyes énekórák kidolgozott menetével I—VIII. osztílyig. Az előszó kelte 1940. A tanterv, melynek alapján készült, régen elavult, de a gondos szeretet, amivel összeállította, mindenkor példa lehet. 5. Lehet, hogy nyomtatásban is megjelent valahol. Hátramaradt kéziratos példánya befejezetlen. 6. A Kis történetek nagy zeneszerzőkről c. könyv tartalma (összevontan) azonos címmel szerepelt a Magyar Rádió műsorában, zenei illusztrációval színezve. A 22 előadásból álló sorozat jórészt Csernus Marianne és Szentpál Monika művészi felolvasásában 1959 szeptemberében kezdődött. •89