Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Péterffy Ida: Emlékezés egy békéscsabai lelkes karvezető énektanítóra

iratban lévő Gyümölcsszedés c. „Játékos testnevelés az elemi iskola II. osztályában". Mese-vers dal és rajz összefonódására példa, hogy a kicsinyeknek kották helyett „ágon ülő éneklő madárkákat" rajzolt a táblára, s ahogyan egyik „feljebb vagy lejjebb repült" úgy jelezte a dallam magasságának változatosságát. A hangok hosszát meg úgy, hogy „egyik tovább ült az ágon mint a másik." 1943. május 2-án az Aurora harminc éves jubiláris hangversenyének műsorában a csupa felnőtt szereplő között 8. számként a Szent László utcai elemi iskola énekkara Kodály Gyermekjátékok c. sorozatát énekelte. A Körösvidék május 3-i számában megjelent beszámoló (Lindre László) elismeréséből, a szereplő hat énekkar munkájának együttes dicséretéből - „általánosságban méltatjuk a gyönyörű tevékenységet" - jutott a kis elemi iskolás dalosoknak is. Egy felnőtt énekkar vezetéséről kell még szólnunk, az Evangélikus Vegyeskarról. Szereplésükről egyetlen írott dokumentum maradt fenn a hátrahagyott iratok között, az is dátum nélküli újságkivágás a Körösvidékből. Beszámoló ,,A békéscsabai Luther szövetség adventi délutánjáról." Ebből idézünk: „Az evangélikus vegyeskar adott elő egy gyönyörű éneket Péterffy Sándor vezetése alatt. Úgy ez, mint a később elhangzott darab bizonyságot tett arról a gyönyörű és eredményes munkáról, melyet Péterffy karnagy kitűnő karával végez." Helyben - Békéscsabán bizonyára ennél többet is tudnak az énekkar működéséről. Mi lehetett a műsorban elhangzott „gyönyörű ének" ? Kár, hogy nem közölte a beszámoló, így csak az énekkaroknál használt, közel 200 tételt tartalmazó kottajegyzékben, mit édesapám állított össze, keresgélhetünk. Szép számban szerepelnek a kórusirodalom régi nagy mesterei: Lassus, Caldara, Martini stb. mellett Bach, Haendcl, Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert és Brahms művek. A nagyobb részt modern magyar mesterek alkotásai adják, élén Kodály kórusaival. 1948. május 30-án a békéscsabai városháza udvarán, a 48-as ifjúsági Bizottság közreműködésével rendezett „Éneklő Ifjúság" hangversenyen a „VI. sz. községi leány ált. és polgári iskola Kodály Katalinka és Három gömöri népdal c. kóriisát vezényelte Péterffy Sándor." Mindkettő rendkívül igényes mű. Csak jó felkészültségű kórus veheti műsorára. Édesapámnak, ki 1944 óta nyugállományban volt, ez az ünnep jelentette az utolsó karvezetői szereplést. Ekkoriban már évek óta súlyos beteg volt. Szinte érthetetlen, hogyan merészelte vállalni és miképpen bírta ezt a megfeszített előkészítő munkát követelő fellépést? Gyermekszeretete, lelkes ügybuzgósága adhatott hozzá erőt. Az a meggyőződése, amit az Aurórától ez alkalomra kapott díszes elismerő oklevélen Vörösmarty szavai oly nemesveretűen fejeznek ki: ,,Mi dolgunk a világon? küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért." A pódiumon fellépő énekkarok bemutatásában a nagyközönség a kész eredményt hallja. A szakemberek tudják, hogy milyen fontos az előkészítő gondos munka, ami nélkül elképzelhetetlen a művészi teljesítmény. Ennek a „műhely"-nck volt mestere a békéscsabai Péterffy Sándor, mint azt a fentebb említett gyulai bemutatás igazolja. Magas színvonalú énektanítási eredményének ekkor, 1927-ben, én is tanúja lehettem. Jól emlékszem rá, amikor behozták a terembe a táblát, rajta a kétszólamú dal kottájával, láttára szívdobogást kaptam, olyan nehéz volt a darab. Nem úgy a kicsinyek! akiket nem zavart a sok tanító bácsi, néni jelenléte. Rövid szemlélődés után, kristálytisztán szolmizálták, énekelték a dalt. Ilyen eredményt - jóval később! csak a fővárosi iskolák legkiválóbb énekszaktanítóinál láttam. Ezt a véleményt a szakma minden gondját-baját, örömét-szépségét ismerő kartárs mondatja velem. Nem a gyermeki hála, mert ezen a címen másról kellene - hosszú oldalakon keresztül írnom: mi mindenről mondott le, mennyi külön munkát vállalt azért, hogy taníttathasson a Zeneművészeti Főiskolán! Milyen fillérekre menő háztartási számadást végzett ahhoz, hogy az angolmechanikás zongora árának törlesztése is beleférjen a költségvetésbe. Arról is, hogy menynyire örült, ha sikereimet látta, hallotta. Akkor is, amikor még Békéscsabán mint diák a Kultúr•88