Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)
1977 / 1. szám - LÁTOGATÓBAN - Csende Béla: "Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb." Beszélgetés Gulyás Györggyel
í4TWWTÓB/W „Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb" (Szophoklész) Beszélgetés Gulyás György nyugalmazott zeneművészeti főiskolai tanárral, a debreceni Kodály Kórus karnagyával CSENDE BÉLA Gulyás György a felszabadulás utáni magyar zenepedagógia kiemelkedő képviselője, illetve művelője 1976-ban töltötte be 60. életévét. Ebből az alkalomból a Magyar Forradalmi MunkásParaszt Kormány a Munka-Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. Az 1976-os esztendőben került sor Gulyás Györgynek a töretlenül harcos és koncepciózus zenepedagógusnak, egyben kiváló szervezőnek - művelődéspolitikai agitátornak, a magyar nép zeneileg tehetséges gyermekei képzésének biztosításáért hősiesen kiálló és azt mintaszerűen megvalósító, sikerekben és kudarcokban megedzett gazdag életutat bejárt embernek - Békés megye szülöttének - debreceni nyugdíjaztatására. Ugyancsak az 1976-os esztendőben volt a 30. évfordulója Gulyás által kezdeményezett és Békés község által megvalósított békés-tarhosi Énekiskola (az első magyar állami énekiskola) megindításának. Nem egyszer tapasztaljuk, hogy a szocialista társadalom építésében aktívan résztvevő, első sorban vezető beosztású dolgozók közül sokan az 50. életév betöltése után megfáradnak és képtelenek az új feladatok ellátására, vagyis a változó világ követelményei teljesítésére. Ez a megállapítás korántsem illik Gulyás Györgyre, aki ma is tele van elképzelésekkel, tervekkel és fiatalokat megszégyenítő frissességgel küzd a magyar zenepedagógia és a kórusmozgalom színvonalának további emeléséért, vagyis az MSZMP Központi Bizottsága oktatáspolitikai és közművelődési határozatának végrehajtásáért. Tekintettel arra, hogy Gulyás György „hódító útjára" Békés megyéből (Bélmegyerről, Békésről és Békés-Tarhosról) indult el, úgy véljük: illetékesek vagyunk arra, hogy életútjáról az eddig elért eredményeiről, gondjairól és terveiről tájékoztassuk a közvéleményt és a szakembereket. Ez annál is indokoltabb, mert megyebeli látogatásának során maga Gulyás György is nagyfokú hajlandóságot mutatott véleményének nyilvántartására. Mivel az 1976-os esztendőben jelent meg Békés város Tanácsának és a Békés megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályának kiadásában Békés-Tarhos című könyvem, így a gulyási életút ismeretének birtokában egy sor olyan kérdést tehetek fel Gulyás Györgynek, hogy a rájuk adott válaszokból sokoldalúan és színesen ismerhetik meg az olvasók s e téma tanulmányozói a nagy zenepedagógus és kórus szervező-vezető életútjának jelentős állomásait, megállapításait, javaslatait. Ugyanakkor Gulyást mint embert is szeretném - a szerény lehetőségek között - bemutatni. Mi, Békés megyeiek különösen, de az országban is igen sokan kíváncsiak vagyunk arra, hogy mielőtt 1942-ben a Debreceni Dóczy Tanítónőképző Intézet helyettes tanári megbízatást elvállalta volna, milyen tevékenységet fejtett ki szűkebb hazánkban, Békés megyében? - A debreceni Dóczy Tanítónőképzőt megelőző évekre esnek az „Énelő Ifjúság"-beli hangversenyek szervezése és rendezése Békésen. Az első ilyen hangversenyt 1938. április 17-én tar•7 1
