Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 4. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Márkus Mihály: Emlékezés Melich Jánosra

sen gyarapítgatta állományát a Széchényi Könyvtár duplumpéldányaival. Részt vett a Társaság választmányi, tehát irányító munkásságában is. Néprajzi és folklorisztikus érdeklődését, különösen azok Békés megyei vonatkozása miatt is még fokozottabban kell értékelnünk. így például egyik ilyen kiváló cikkében rámutat a magyar és szlovák lakodalmi szokások néhány szoros kapcsolatára. (L. Ethnographia VII. és VIII. évf.). A farsangot és a lakodalmi mulatozást záró „hajnalozás" tűzrakással egybekötött táncoló alkalmairól tudjuk, hogy ez a szokás a palócoknál ismert szokás, nagyobbrészt Hontban, Nógrádban, Gömörben volt gyakorlatban. Melich kimutatja, hogy ismerik ezt a szokást a szarvasi szlovák családok körében is. Nem vitás, hogy ebben a szokásban egy olyan interetnikus szokásjelenségről van szó, melyet a szarvasi szlovák kolonisták korábbi lakóhelyükről hoztak le az Alföldre. Ezeknek a szarvasi vonatkozású adatközléseknek az értékét főképpen abban látjuk, hogy Melich János a szokásokat nem másodkézből (különböző adatközlők ,emlékezéseiből') - de saját élményei alapján, mint átélt dolgokat, jelenségeket írja le. Ezek a 19. század második felének még élő hagyományanyagához tartoznak. - Előadásaiban is sokszor hivatkozott ilyen személyesen átélt szokásokra. Ilyen értékű adatközlés a szarvasi szlovák fonóházakban a 19. század második felében szokásos állatmaszkos játék leírása. (Chodenie s birkásom, Ethnographia VII. évf.) - Nem kevésbé figyelemre méltó a magyar gyermekjátékokból ismert „Haja-gyöngyöm-haja" című hidasjáték szlovák analógiáinak háromszoros folytatásban feldolgozott adatközlése. (Ethnographia 50. és 51. évfolyamaiban). Melich János folklorisztikai természetű munkásságát különben a magyar folkloristák közül Újváry Zoltán egész átfogóan értékelte, és a külföld számára is hozzáférhetővé tette. (Slavica, Debrecen, I. és VIII. évfolyamában.) Melich Jánosról való megemlékezésünk során nem hagyhatjuk el az emberi tulajdonságaira vonatkozó értékelésünket sem. Egyik legnagyobb erényére már a bevezető sorokban utaltunk. Mélységesen igazságszerető volt. Ezt valamennyi életrajzírója is elismeri. (Kornis Gy., Lovas R., Németh Gy„ Kiss Lajos, Kniezsa I.) Nemcsak a maga - de az abszolút igazság érdekében is kész volt a végletekig harcolni. Barátai, ismerősei, tanítványai és ellenfelei „harcos kis konok ember"-nck ismerték. A maga igazából nehezen engedett. De ha az érvek súlyával meggyőzték tévedéséről, (nehezen bár) kész volt azt férfiasan is beismerni. Hallgatói közül sokan nagyon száraz, kemény és hajthatatlan „hivatalnok", „paragrafus -embernek tartották. Ez azonban csak látszat volt. Melich János professzor kezdetben mindenkihez ilyen igen óvatos, sokszor kimért, tartózkodó, mondhatnám: bizalmatlan ember volt. Akit azonban lassan megismert, megbízhatóságáról meggyőződött, bizalmatlansága feloldódott. Ez persze, lassú folyamat volt. Voltak jóbarátai, akikhez haláláig hűséges maradt. Nem élt nagy társadalmi életet, inkább visszavonult és dolgozott. Igen szerette munkatársait, sokat emlegette egykori gyermekkori osztálytársait, ezek közül sokat név szerint is megnevezett. (Mint tanítványai észrevettük, hogy mélységes jóbarátság fűzi egykori munkatársához, Gombocz Zoltánhoz, halála nagyon megviselte. Igen nagyra becsülte Laziciusz Gy.-t, Szidarovszky J.-t, Pais D.-t, Zsiray Miklóst és még sok más, ma is élő fiatalabb tanítványát.) Sok jóbarátja volt Szarvason is. Nagy lokálpatrióta volt, szerette szülővárosát. Hálából megválasztották őt a város díszpolgárának is. Halála után utcát is neveztek cl róla. Az előadásain résztvevő szarvasi származású diákokat sokszor név szerint is megszólította. A szegényebb szarvasi vagy csabai diákokat szívesen fogadta tanári szobájában. Ha valamilyen tanács vagy anyagi segély, tandíjmentesség ügyében támogatását kérték, kellő kihallgatás után, ha az illető erre érdemesnek mutatkozott, mindig szívesen segítette. Beszélgetéscink során sokszor mondotta, hogy amíg szülei éltek, gyakran lelátogatott Szarvasra. Egyetemi előadásai során sokszor emlegette szarvasi gyermekkori élményeit, a régi szarvasi vásárokat, a Körös-parti fürdéseket, egyéb apróbb csínytevéscket, diákkorának tréfás élményeit. Sokat tudott beszélni Szarvas nagy papjáról, Tessedik Sámuelről is. Ezeket a sokszor családi jellegű, olykor tréfás hagyományokat Édesanyjától hallotta. (Kár, hogy ezeket nem publikálta.) Melich János professzor mindig a legnagyobb tisztelet hangján beszélt Édesanyjáról. Igen érdekes, hogy bár Édesanyja elég jól beszélt magyarul, saját maga és szarvasi adatközlők szerint is: 492