Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 4. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Márkus Mihály: Emlékezés Melich Jánosra

Anyjával mindig ,,tótul" beszelt. Édesanyja mindegyik gyermekét szigorú, vallásos és puritán nevelésben részesítette. Naponként néha kétszer is (reggel és este) végigénckelték az öreg csatos kötésű Tranoszcitisz (=evangélikus szlovák énekeskönyv) alkalmi énekeit. Már kiskorában megtanulta a „biblyicstyina" nyelvét, az énekeskönyv imádságait. Melich Jánosról tudtuk, hogy mint egyetemi tanár, nem volt templombajáró ember. Nem volt ateista, de nem szerette az elcsépelt papi prédikációkat. Magánbeszélgetések során mégis bevallotta, hogy ha a munkában nagyon elfáradt, vasárnap délelőtt, olykor ,lopva' ellátogatott néhány percre a Rákóczi úti udvari térségben épített „tót templomba". Olyan időben ment, amikor már énekelték a liturgia kezdőénekét. S míg szólt az orgona, az énekszó hangjainál a hátulsó padokban foglalt helyet, csöndesen elmondta az anyjától tanult imádságokat, s utána csöndesen felállt, eltávozott. Ezzel a néhány perces látogatással nem is annyira a templomnak, mint inkább az Édesanyja emlékének adta meg a kívánt tiszteletet. Mint mondotta, ezek a néhány percnyi látogatások újra felfrissítették, s hazatérve tovább folytatta munkáját. Melich János, mint tudományát szenvedélyesen művelő tudós, idejét nagyon pontosan osztotta be. Mint már jeleztük, szorgalmasan dolgozott, idejét sohasem töltötte haszontalanul. A jókedélyű házastársával, Kati nénivel nem éltek nagy társadalmi életet, csak a legszűkebb baráti körükkel érintkeztek. Nyaranként ellátogattak a Mátrába, ahol saját nyaralójukban pihentek. A „professzor" azonban itt is sokat olvasott. Ha látogatóik jöttek, nem igen beszélgettek a politikáról, inkább a tudományról vagy valamilyen legújabban megjelent könyv tartalmáról folyt a szó. (Ezt Melich János keresztfiának a közléséből tudom.). Tudjuk, hogy Melich János gyermek- és ifjúkora a millenáris, polgári Magyarország atmoszférájában zajlott le. Ebben a légkörben formálódott ki politikai és társadalmi világnézete. Ezért felfogásban inkább konzervatív, maradi elveket vallott. Kor- és tanártársai politikai állásfoglalását naivnak és sokszor gyerekesnek minősítették. Politikával nem is igen foglalkozott, minden szabad idejét a munkának és búvárkodásnak szentelte. Újságot sem olvasott. Ennek következtében világnézetében inkább romantikus, kevésbé reális elveket vallott. Ennek volt az eredménye, hogy az első világháború utáni időkben olykor revizionista hangon fogalmazta írásait. Ebben a hungarocentrikus atmoszférában fogalmazta meg egyik korábbi dolgozatát, amikor a ,,tót" vagy „szlovák" népelnevezés kérdésében az archaikus használatú „tót" változat mellett tört lándzsát. Melich ugyanis azt az elvet vallotta, hogy a „tót" népnév egy nagyon régi óeurópai népnévre vezethető vissza, s annak használatát meg kell őrizni. Az idő és a politikai körülmények azonban nem igazolták álláspontjának helyességét.

5 Idősebb korában maga is belátta érvelésének meddőségét. Erre főképpen azok a szlovák anyanyelvű főiskolás diákjai vezették rá, akik az 1938-as évek után váltak tanítványaivá. Igen figyelemre méltó, hogy Melich János szarvasi „tót" származását sohasem tagadta meg s nem is hallgatta el. Azonban a magyar iskolákban nevelődő ifjú idővel a magyar kultúrát mélységesen becsülő és tisztelő: - magyar érzelmű emberré vált. Ezért igen találóan állapította meg róla Komis Gyula egyetemi professzortársa, hogy Melich János etnikailag az „asszimilált magyarországi tótok" kategóriájába tartozik. Nagyjában ugyanilyen módon jellemzi őt Kiss Lajos, egyik tanítványa is: „szlovák származású, kétnyelvű, de vitán felül magyar érzelmű és magyar nevelésű tudós" típusába tartozik. Ugyanígy határozták meg őt azok a Kassa környéki szlovák nemzetiségű tanárjelölt tanítványai is, akiket Melich tanított. „MelichJános nagy-magyarországi és szent-istváni ideológiával telített elmagyarosodott szlovák ,hazafi'." (J. Virostko és St. Borovsky). Maga Melich János is, amikor a nemzetiségi kérdésről kellett nyilatkozni, ezeket mondotta: „Mindenki olyan nemzetiségű, amilyennek magát vallja, de legkivált amelyért áldozatokra is kész! "Azt hisszük - ehhez a Melich János-i megállapításhoz nem kell kommentár. Azt gondolom, hogy Melich János professzornak az emberi és tudósi arcélének megismeréséhez még igen sok másfajta dokumentumokat is lehetne felsorolni. Magas kort ért el, s mint mondotta, életének utolsó éveiben több fájdalmas csalódás érte. Érzékeny lelkülete nehezen viselte cl ezeket 493