Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)
1977 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Krupa András: Újabb adatok az újkígyósi kalendáris szokásokhoz
Újabb adatok az újkígyósi kalendáris szokásokhoz KRUPA ANDRÁS Én ismertem Bálintot is, Bálint Sándort. Volt nálunk. Még az uram élt akkor. Igen. Nagyon sokat magyaráztak azok együtt a dohánrol, mindenrül. S akkor elmentek a Hosszú utcára... Voltak nálunk sokat. Ez a Bálint Sándor. Akit maga emlegetett. Még megvan életbe? (Intettem: Igen.) Jó. (S elmosolyodik.) (Csatlós Imréné Csatlós Matild, 84 éves. Magnctofonfelvétel: Újkígyós, 1975. január 15.) Az az igazán híres ember, valóban nagy tudós, akit a nép szájára vesz, akiről szívesen mesélnek, akire szeretettel emlékeznek. A magyar történelem sok nagy alakja él a nép szájhagyományában, de igen kevés köztük az olyan tudós, aki a néprajztudományt műveli. Bálint Sándornak, Szeged népe jeles kutatójának adatott meg ez a sors, hogy Újkígyóson egyik adatközlője negyedszázad múltán ilyen szép, büszkén csengő szavakkal emlékezzen rája. Nem volt előkészítve. Az öregek napközi otthonában adatok sorolása közben egyszer csak róla kezdett beszélni. S az benne a nagyszerű dolog, hogy Bálint Sándor rövid munkácskájában, az Adalékok Újkígyós népéletéhez című remek tanulmányában a sok újkígyósi informátora közül éppen Csatlós nénit idézi meleg, szíves mondatokban. 1 Térbeli és időbeli messziségben is kölcsönös a tisztelet és becsiilés. Bálint Sándor elsősorban a szegedi tradíciókat kereste Újkígyóson, a Szegedről és környékéről iderajzott dohánykertész utódok körében. Figyelmet szentel a jeles napoknak is. Tanulmányunkban elsősorban azokat kívánjuk bemutatni, amelyek mára még megmaradtak : akár a mai adatközlők emlékezetében, akár most is gyakorolván őket. S azt, hogy miként fűződnek, integrálódnak a táj hagyományába. Újkígyóson mondákat gyűjtöttünk, s a jeles napok adatai mintegy melléktermékként kerültek magnetofonszalagra. Nem vaskövetkezetességű, az emlékezet legmélyebb rétegeibe ásó kutatás eredményei tehát, hanem az adatszolgáltatók önként elmondott, a mindennapi gondolatvilágukban még meglévő szokás- és hiedelem-összesség ez. Talán bátran leírhatjuk: olyan adalék, amely a felvétel idején az újkígyósiaknak c tárgykörbeli ismeret- és gyakorlati szintjét rögzíti és mutatja. A kalendáris szokásoknak első jeles napjaként Katalin (november 25.) napját tárgyaljuk, ugyanis a hozzá fűződő közismert verses pranosztika karácsonyra utal, s az utóbbi pedig egykor a népi naptár évkezdő napja volt. Az újkígyósi változat így szól: Ha Katalin kopogós, a karácsony lotyogás. Ha pedig Katalin lotyogás, a karácsony kopogós, 2 434
