Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)
1977 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szabó Ferenc: Békés megye és a reformkor vasútépítési tervei
de velük együtt a mezővárosok, nagyobb községek közös fellépését is. A vasút érdekében szervezett akciók történetének minden fontosabb részletet megőrizték az 1846. december 16-án alakult Békési Vasúti Társulat 1848 júniusáig terjedő jegyzőkönyvei és iratai, Békés vármegye és egyes települések közigazgatási iratai, továbbá Arad vármegye megmaradt levéltári anyaga. (A források köre - főként az országos összefüggések megismerése céljából - még bővíthető, a kutatás tovább folytatható.) A Békés megyei birtokosokat, településeket érdekközösségbe tömörítő Békési Vasúti Társulat a szeged-temesvári vonalterv ellenében alakult aradi csoportosulás felhívására jött létre. Mindkét társulat a vármegyei vezető tisztségviselők közvetlen irányítása alatt működött. Ez is jelezte, hogy a pár éve még érdektelen vasútügy közérdekűvé vált. Az Arad és a Békés megyei laza szervezetek vezérkarai minden lépésről kölcsönösen tájékoztatták egymást. Első feladatként - 1846 végén - arra törekedtek, hogy a Szeged felé tervezett vonalvezetéssel szemben bebizonyítsák a pest-cegléd-szolnoki vonalat építő Magyar Középponti Vasúttársaságnak: a szolnok-aradi vonal létesítése olcsóbb a szegedinél, mégis nagyobb hasznot ad, több szállítani valót kínál. 1 2 A bécsi és pesti tőkés Wodianer Sámuel - Gyoma földesura biztatására 1 3 1847 januárjában Békés és Arad megyék arisztokratáinak és hivatalviselő köznemeseinek küldöttsége a két fővárosban igyekezett támogatást szerezni az aradi vonal tervéhez. A Középponti Vasúttársaság főtisztviselőin kívül a főrészvényeseket - köztük Rotschild bárót, Sina bárót, Dietrich bárót -, István főherceget, a kincstár elnökét, több királyi tanácsost, ismert nagykereskedőket és számos „tekintélyes urakat" próbáltak megnyerni az ügynek. A Vasúttársaság igazgatósági ülésén a tőketoborzó akció ellenére elutasító, illetve bizonytalan választ kaptak a küldöttség vezetői. Az éppen akkor kibontakozó pénzkrízis, a gazdasági válság és bizonytalanság miatt a társaság nem mert újabb vállalkozásba fogni. 1 4 Az arad-békési közös vasútépítési kérelem ügyében a Középponti Vasúttársaság 1847. április 25-i közgyűlésére várt a döntés. A megelőző hónapok mindkét megyében lázas szervezéssel, győzködésscl teltek el, hogy minél kedvezőbb ajánlattal léphessenek a vasúti részvények főként osztrák tőkésekből álló tulajdonosai elé, s a szeged-temesvári tervtől elfordítsák őket az aradi felé. Arad megye javaslatot dolgozott ki arra, hogy a vasút számára szükséges terület ingyenes átengedésén és a földmunkák átvállalásán kívül milyen hozzájárulásra kell rábírni a földbirtokosokat, az iparűzőket és a településeket. 1 5 A két megye együttesen széles körű adatgyűjtés alapján született, tanulmányszerű indoklást készített az aradi vonal fontosságának és várható hasznának részleteiről. Hivatkoztak ebben az 1836. évi 25. törvénycikkre, továbbá a Helytartótanács és a Középponti Vasúttársaság között 1844-ben kötött szerződésre, mivel mindkettő magában foglalta az aradi vonal kiépítését. Okosan fejtegették, hogy az aradi vonal az ország legjobb gabonatermő vidékén vezetne át - szemben a sívó homokból álló Duna-Tisza közzel. (Arról hallgattak, hogy a Szegedtől délre és keletre eső csanádi, csongrádi és torontáli földek, különösen pedig a Bánát vasúthoz juttatása szintén a legjobb búzatermő országrész bekötését jelentette volna!) A tiszai gőzhajózás várható fejlődésével szemben háttérbe szorul majd a vasút Szeged környékén - jósolgatták célzatosan az aradi-békési előterjesztés szerzői. Meggyőzően utaltak arra is, hogy az erdélyi só és a fa szállításában az arad i vo41
