Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 3. szám - SZEMLE

be a módszereket és eredményeket, mint helyi és időbeli megkötöttségekkel terhelten, gyakorlatilag. Nemzetközi volt azért is, mert nem kizárólag magyar kérdéseket tárgyalt. Idevonatkozóan viszont megjegyezhetjük, hogy sajnálatosan hiányoztak román, romániai előadások. Pedig Románia a világ egyik legnagyobb nemzetiségi állama és jól tudjuk, hogy a nemzetiségi néprajzkutatások területén messze kimagasló eredményeik vannak. Felvethetjük azt is, hogy a legaktívabbak a szlovákok, illetve a szlovákiai kutatók voltak. Ezt talán Békéscsaba nemzetiségi képe is indokolja, bár ezen túl inkább az az örvendetes tény, hogy Csehszlovákiában a nemzetiségi néprajzkutatás nemcsak szép múltra tekint vissza, hanem a jelenben is eredményes. Itt vetjük fel a konferencia továbbfejlesztésének kérdését is. Ha valóban nemzetközivé kívánjuk tenni, akkor idővel ki kell lépni nemcsak Közép-Európából, illetve Európából, fel kell venni a kapcsolatot Ázsia, Afrika, sőt Amerika nemzetiségi néprajzkutatóival is. Ez a felvetés a kiadványnyal kapcsolatosan úgy realizálható, hogy egy szerkesztőségi cikket lehetett volna szentelni ezeknek a tőlünk távolabbi nemzetiségi néprajzi kutatásoknak, mintegy tájékoztatásul. A kiadvány, ami különben is önmagáért beszél, méltán vált ki a szakkörökön túl is érdeklődést. A benne közölt tanulmányoknak, az egész tárgykörnek túl sok kapcsolata van a konkrét mindennapi élettel, korunk, sőt napjaink legaktuálisabb gazdasági, társadalmi, kulturális feladataival, problémáival. Néprajzi jegyzetek Békéscsabáról DANKÓ IMRE A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Békés megyei Szervezete ilyen címen jelentette meg Krupa András II, korábban a Békés megyei Népújságban közreadott néprajzi cikkét. A rövid, öszszefogottan megírt cikkek így, csoportot alkotva, csokorba kötve, bizonyos egységet alkotnak. Mégpedig két szempontból is. Először is úgy, hogy a II tárgykör nagyjából körvonalazza Békéscsaba egész népéletét és afféle „kis néprajzi monográfiát" alkot. De úgy is, hogy népszerűen, ismeretterjesztő céllal rámutat a békéscsabai népélet sarkalatos, jellegzetes mozzanataira. Ezzel két célt is tűzhet ki maga elé a szerző; először is tudatosítva a népélet sajátos tényezőit, azok megbecsülésére ösztönöz. Másodszor pedig, megmutatva a szürke hétköznapok apró dolgainak világát, összefüggéseit, elősegíti a még nem ismertek, fel nem gyűjtöttek megmentését. Nem véletlen, hogy a TIT Békés megyei Szervezete ezt a kis füzetet kizárólagosan gyakorlati okokból és gyakorlati célkitűzésekkel, mint „előadói segédanyagot" a kiadásában megjelenő Módszertani jegyzetek c. sorozat 5. számaként adta közre. Ez a körülmény különben értékes felvilágosítással szolgálhat a Békés megyei néprajzi ismeretterjesztés erőteljes voltáról is. A kis füzet, a benne kiadott 11 cikk azonban az említett gyakorlati célkitűzéseken túlmutat. Olyan kis kiadvány, amelynek szerzője magas fokú szakmaisággal, ám kellő mérsékletességgel új adatok sokaságát adja közre, teszi hozzáférhetővé a tudomány számára is. Érdekes az elvi bevezető cikk is a hagyományról. Bár minden cikkecskében szó esik a csabai szlovákság kultúrájáról, egy önálló cikk a csabai szlovákok élő tradícióiról szól. Különben a szerző inkább az anyagi kultúra területén mozogva, tárgykörök szerint csoportosította mondanivalóját: Az építőanyag, A pletykaházak, A dohány, A kender, A viselet, A haj, A haluska, A kolbász, Békéscsabai karácsony, 1972. 379