Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 3. szám - SZEMLE

Helyneveink új történeti tipológiájáról RÁKOS ISTVÁN A közelmúltban jelent meg Kristó Gyula „Szempontokkorai helyneveink történeti tipológiájához" című nagyobb terjedelmű tanulmánya (Acta Universitatis Szegcdiensis de Attila József Nominatae. Acta I-Iistorica. TomusLV. Szeged 1976.). Örömmel üdvözöljük a történészként széles körben ismert szerző merész nyelvészeti „vállalkozását", amellyel - úgy véljük - jelentősen hozzájárulhat egy új tudomány, a névtudomány (onomasztika) továbbfejlődéséhez. A tipológiai tanulmány a szakemberek körében bizonyára nem okozhat meglepetést, hiszen Kristó Gyula két évvel ezelőtt Makk Ferenccel és Szegfű Lászlóval közösen közreadta „Adatok »korai« helyneveink ismeretéhez I—II." című, a mostani „szintézist" megalapozó „Adattár"-át (ld. ismertetésünket a Békési Élet 1974/3. számában). A magyar névtudomány viszonylag nem régi keletű, hiszen első rendszerének megalkotása 1943ban Kniezsa István nevéhez fűződik. E rendszer alapgondolata: a magyar helynév-típusok keletkezésének korát aránylag pontosan meghatározhatjuk. Ma már egyes kutatóknál ennek a rendszernek merev kronológiai keretei az új kutatások tükrében szűknek bizonyultak, s nem egy esetben a kronológiai válaszfalak lebontásához vezettek. Mások viszont még tovább merevítették az időkereteket. Kristó Gyula nem kevesebbre vállalkozott, mint az eredeti - Kniezsa István és Bárczi Géza nevével fémjelzett - rendszer, illetve az annak talaján kisarjadzott „elhajlások" revíziójára. Két kérdést állított vizsgálódásának középpontjába: egyrészt a magyar helynév-típusok keletkezésének korát igyekszik új adatok és szempontok alapján pontosítani, másrészt viszont az új kronológiai határok kijelölésével ráirányítja a figyelmet „a hazai szakirodalomban alig-alig tárgyalt módszertani kérdésre: a földrajzi nevek történeti forrásként való felhasználására" (5. old.). Amikor a szerző kísérletet tesz a valóságot adekvátabb módon tükröző névtipológiai rendszer „körvonalainak megrajzolására", nem hallgatja el a nyelvtudomány nagy adósságait - elsősorban a névtípusok mindegyikének monografikus feldolgozását hiányolja -, amelyek egyelőre lehetetlenné teszik egy teljességre törekvő névtipológiai szintézis megalkotását. A „Névtelenség, elnevezés" című fejezetben a szerző - vitatkozva az korábbi álláspontokkal megkockáztatja azt az állítást, hogy a Kárpát-medenccben a névtelenség állapota a kontinuitás hiányában több évszázados jelenség. Egy-egy helység „nevet csak akkor kapott, amikor a feudális agrárfalvak kiépülő rendszere közeli falutársat telepített szomszédjába, amikor a falu döntő lépést tett a mozgó településből az állandóan azonos helyhez kötött lakótelep felé, amikor a feudális társadalom primitív adminisztrációja .. .megkövetelte a falu egyediesítését elnevezés szempontjából is" (9-10. old.). A tanulmány következő fejezeteiben a szerző foglalkozik a „Formáns nélküli helynevek", az ,,-i képzővel alakult helynevek", a ,,-d képzővé' alakult helynevek" és az „Utótaggal alakult helynevek" kronológiai jellemzőivel, és - a sok esetben hiányos forrásanyag ellenére is - meggyőzően bizonyítja be a helynevek keletkezési időhatárai kiszélesítésének szükségességét. A szerző az általa feltett másik kérdésre válaszolva épít a kizárólag a névtudomány vonalán levont megállapításaira, s cáfolja azokat a bizonyos történészek körében elterjedt elképzeléseket, illetve bizonyítottnak vélt koncepciókat, amelyek szerint a X. században már stabil agrárfalvak „masszív tömegei" sorakoztak volna a Kárpát-medencében. A helynévadás indítékait megvizsgálva azt hangsúlyozza, hogy a névadást más tényezők irányítják, mint a társadalom életét; egy-egy földrajzi helynév alapvetően „a néplélek megnyilatkozásainak terméke, végső fokon társadalmilag tehát véletlenszerű, esetleges" (14. old.). Módszertanilag nagyon izgalmasak azok az alfejezetek, amelyekben a népnévből, illetve a foglalkozásnévből alakult helyneveket vizsgálja meg a szerző, s megállapítja: „a történésznek, ha a társadalom életére keres feleletet a helynevekben, sokkal kisebb elvárásai lehetnek a helynevekkel szemben, mintha e feleletet a társadalom más, társadalmi-történeti törvényszerűségek által irányított faktoraiban keresné" (14. old.). Az „Adattár" megjelenését annak idején öröm380