Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 3. szám - SZEMLE

a Békés megyei szlovákok karácsonyi ünnepi szokásaiban megnyilatkozó kölcsönhatásokról írt. Mindhárom tanulmány módszertani jelentőségű is. A következő fejezetcím: Kétnyelvűség - Etnikus folyamatok - Nemzetiségi öntudat. Ebben a fejezetben található a legtöbb tanulmány, szám szerint nyolc. Jelezve ezzel is, hogy a nemzetiségi kultúra gyakorlati élésének ezek a legfontosabb, egyben aktuális kérdései. Érdekes beszámolót olvashatunk itt a Szlovén Szocialista Köztársaságban élő kétnyelvűségről (magyarok és szlovének között), a nyugatmagyarországi németség nyelvi váltásáról, a nyíregyházi tirpákok (szlovákok) kétnyelvűségéről és nyelvcseréjéről, mai közép-ázsiai etnikus folyamatokról, a Szovjetunió délnyugati részén élő csehek etnokulturális folyamatairól, a Bytow környéki (Lengyelország) kasubok (korábban porosz területen, nemesi közösségben élő, katolikus lengyelek) nemzeti öntudatának alakulásáról, a dániai nemzetiségekről (különös tekintettel a lengyelekre), a népi kultúráról, mint a népi öntudat megőrzésének eszközéről (Hajós Ferenc-Vladimir Klemenéic, Manherz Károly, Micha! Markus, V. N. Baszilov, N. N. Gracianszkaja, Jadwiga Kucharska, George Nellemann, Ljubomir Dukov). Az itt közreadott tanulmányok közül Ljubomir Dukovéra hívjuk fel a figyelmet. Dukov bolgár példákra hivatkozva állapítja meg, hogy a népi kultúra és a népi öntudat közötti kölcsönviszony kérdése nincsen kellőképpen megvilágítva. A bolgár nép nagyon összetett etnogenezisének három összetevőjét emeli ki, mint olyan tényezőket, amelyek a bolgár népi kultúra alapját képezik, és amelyek hatása a népi öntudatban nyomon követhető. Az első a szlávok, a második az ősbolgárság, a harmadik pedig az antik lakosság (görög, trák). „Az ilyenképpen létrejött bolgár népesség - függetlenül a számtalan etnikai összetevőtől - homogénnak és ellenállónak bizonyult a bolgár történelem különböző viszontagságaival, a számos asszimilációs kísérlettel és a nép etnikai határokon belüli bolgártalanításával szemben. Ez a stabilitás magyarázható - számos egyéb tény mellett - a szilárd népi öntudat kialakításával, ami a népesség megkülönböztető ismérve." A következő csoportban a Tudománytörténet Kutatási összegezések tárgykörről szóló tanulmányok kaptak helyet: a szlovák népköltészet magyar recepciójának néhány kérdéséről, az alföldi szlovákok kutatásában a történeti-etnográfiai szempontok szerepéről, a jugoszláviai magyarság népi tudásának, népi hagyományainak gyűjtéséről a felszabadulás után, a múzeumok etnológiai vizsgálatáról a vajdasági nemzetiségek között, a burgenlandi magyarok kutatásáról, a bulgáriai kisebbségek hagyományos kultúrájának kutatásáról, a szlovákiai magyarság népi kultúrájával foglalkozó szlovákiai néprajzkutatásról. A kivétel nélkül nagy érdeklődésre számot tarható cikkek közül ezúttal Penavin Olga cikkét emeljük ki. Penavin Olga ismerteti az újvidéki Hungarológiai Intézet munkáját, a saját tevékenységét (amely elsőrenden nyelvészeti és folklór-jellegű), valamint más kutatók, gyűjtők munkáját. Az utolsó csoport Néprajz - Közművelődés - Szociológia címen kilenc közleményt tartalmaz. Az itt közölt cikkek tartalmilag igen változatosak, jobbára olyanok, amelyeket nem lehet az előző tárgykörökbe besorolni. Legtöbbjük beszámoló jellegű. Beszámolót olvashatunk a CSEMADOK néphagyománygyűjtő munkájáról, a csehszlovákiai magyarok hagyományainak értékesítéséről mai kulturális és társadalmi életünkben, a tótkomlósi szlovákok hagyományainak megmentéséről, a szorbok etnográfiai kutatásának néhány problémájáról, a hagyományos szorb népi kultúra elemeivel kialakított szocialista falu- és népünnepekről Lausitzban, a szorbok hagyományainak szerepéről az NDK pedagógusképzésében, egy, a szorbokról szóló kiállításról, a Szlovákiában folyó magyar szociológiai vizsgálatokról, a pannóniai térség etnokulturális hierarchiájáról. Az itt említett közlemények közül Berti Petrei dolgozatára hívjuk fel a figyelmet. Bizonyára vitát vált ki nemcsak néhány feltételezése, hanem elvi álláspontja is, amely a néphagyományok életében, továbbélésében és nyilván más kultúrjelenségekben is szembeállítja a „totális etnográfiát" a „generatív etnográfiával". Mondanivalójának az a lényege, hogy amit a nemzetiségi néprajzkutatás rögzíteni igyekszik, az folyamatosságban, állandó változásban és vándorlásban van, tehát önmagában aligha kutatható. A nagyobb egységekben („pannon térség"), jól körülhatárolt korszakokban és etnológiai változásokban kíván gondolkodni, véli lehetségesnek a kutatást. A kitűnő kiadvány ismertetését befejezve vissza kell térnünk a konferenciához. Örömmel kell megállapítanunk, hogy valóban nemzetközi volt, azaz inkább elvi síkon vizsgálta a kérdést, mutatta 378