Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 3. szám - SZEMLE

tani alapjainak megfelelően, kezdettől fogva a kultúra egeszének, a népélet sajátosságainak, az életmódok sokféleségének, a kultúrjavak átadásának, átvételének és módosításának, az akkulturizációs, valamint az interetnikus folyamatoknak megfelelően, illetve ezek meghatározásával foglalkozott a nemzetiségek kultúrájával. Ezt tükrözték központi szervezetének, a Magyar Néprajzi Társaságnak és központi orgánumának, az Ethnographiának munkálatai is. Nem tagadható, hogy az ezen a téren elért eredményeink nagy visszhangra találtak, elismerést arattak. Bizonyára ez a körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy az első - talán a világon is az első - nemzetközi nemzetiségi néprajzkutató konferenciát Magyarországon rendezték meg. Az pedig, hogy éppen Békéscsabán, az annak egyenes következménye, hogy Békéscsaba számottevő nemzetiségi település, olyan város, amely különböző intézményein keresztül mindig élen járt a nemzetiségi kultúra javainak, jelenségeinek megbecsülésében, hagyományai ápolásában, feltárásában és továbbadásában. Nehéz lenne a kötetet tartalmilag ismertetni. De talán szükségtelen is. Inkább a közreadott tatanulmányokban megnyilatkozó tendenciákról kell számot adni. A kötetben mindazok az előadások közlésre kerültek, amelyeket a szerzők 1976 május elejéig eljuttattak a szerkesztőkhöz. Két előadás az előadók - György István és Penavin Olga - más irányú elfoglaltsága miatt nem hangozhatott el, viszont a szövegeket még a konferencia idejére eljuttatták a rendezőkhöz. így a kötet ezeket az előadásokat is tartalmazza. A kötet nem az előadások sorrendjét követi. A szerkesztők a tanulmányokat tematikailag csoportosították és így adták közre. A Bevezető előadások csoportjába sorolt tanulmányok elvi, módszertani jellegűek; általában a nemzetiségek néprajzi kutatásának jelentőségéről, elvi és módszertani kérdéseiről szólnak (Balassa Iván, Kővágó László, Kósa László). Közülük, mindössze pár szó erejéig, Kósa László tanulmányával kell foglakoznunk. Kósa jól összefogottan, magasfokú eszmeiséggel ismerteti a magyarországi nemzetiségek néprajzi kutatásának újabb eredményeit. Szórványok - Szigetek - Áttelepültek összefoglaló cím alatt először Az arcliaizmusok őrzői-rői, a zempléni szlovák falvakról, az alföldi szlovákok népéletbcli sajátosságairól, a békéscsabai szlovákok viseletének régi és új elemeiről, a gottscheciek (németek) népi kultúrájának középkori maradványairól, a főleg Magyarországból hazatelepült szlovákok folklórjáról, általában a repatriáltak kulturális viszonyairól találunk adatgazdagságuk ellenére is rövid ismertetéseket. A szerzők a tárgykör legkiemelkedőbb kutatói (Gunda Béla, Ján Botík, Soiía Kovalevitová, Maria Kundegraber, Bohuslav BcncH, Magdalena Paríková).Ebből a csoporból a szlovák Ján Botík előadásáról kell néhány szóval megemlékeznünk. Botík a népi építkezés területén végzett kutatások és összevetések révén azt állapítja meg, hogy a „különbözőségek egész sora jellemzi az alföldi szlovák lakó és gazdasági objektumok organizációját. A különbözőségek (ti. a szlovákiaitól eltérő) részben az alföldi települések formáiból adódnak, valamint a különböző földrajzi, gazdasági-szociális feltételekből". Az említett összefoglaló címen belül külön csoportot képeznek az Anyagbemntatások - Gyűjtési beszámolók. Ebben a csoportban majdnem az adatközlés erejével és érdekességével bíró tanulmányok szólnak az észak-bánáti magyar népballadákról, az Esztergom melléki szlovák népballadákról, a Moson megyei németek kéziratos énckeskönyveinck illusztrációiról, a Békés megyei szlovákok ködmönéről, az eleki farsangi (német) népszokásokról, a „vila" (szellemi lények, akik az embereknek különböző formákban megjelennek, segítenek, a legényekkel szerelmi viszonyt létesítenek stb.) szerepéről a nyugat-magyarországi horvát néphitben. Ebből a csoportból Mester György eleki adatközlésére hívjuk fel a figyelmet. Hosszú ideje tartó gyűjtőmunkával az adatok egész seregét gyűjtötte össze részben maga, részben Banner Józseffel közösen az eleki németség népéletére vonatkozóan. Tiszteletre méltó ökonómiával itt csak a farsangi népszokások legjellemzőbb részét ismerteti. Olyan részeket, amelyek alkalmasak az összevetésre, a továbbkutatásra. Az ebben a csoportban közreadott tanulmányok érdekessége az, hogy mindet magyar kutató írta: Tóth Ferenc, Kálmánfi Béla, Baross Marietta, Tábori György, Mester György, Horváth Iván. Összehasonlítás - Kölcsönhatás csoportcím alatt, mintegy bevezetőként, 3 tanulmányt találunk. Szanyi Mária az Alsó- és Felsőszeli (Dőlné i Horné Saliby, Pozsony megye, galántai járás) magyar és szlovák népcsoport harmincéves együttélésének kölcsönhatásáról; Manga János a virágvasárnapi zöldág-hordás magyar és szlovák nyelvterületen élő népszokás összevetéséről; Krupa András pedig 377