Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 3. szám - SZEMLE

túrát teremteni ? Ki lehetett-e tárni Kelet és Nyugat felé az ablakot? Csendé Béla tényeket keresett, és érvekkel bizonyított. Minden kérdést azonban nem tudott megválaszolni megnyugtató módon. Nem is vállalkozott erre. Tárgya és anyaga súgott, segített és akadályozott egyszerre. Mert hogy is lehetne harminc év távlatából megnyugtatóan lezárni a szerintem Tarhos szempontjából legdöntőbb kérdést: miért van az, hogy az alig nyolc éven át működő intézmény, amely a legelmaradottabb rétegek tanulóinak akart zenei képzést biztosítani, annyi kiváló zenészt, pedagógust és népművelőt nevel ennek az országnak? Hogy a tarhosi diákok gerincét képezik a közművelődés minden területének ? Hogy az innen kikerülők, tanárok és diákok egyaránt, nem csak Pesten akarnak dolgozni, hanem tudatosan vállalják a vidéket, sőt a falvakat is? És ha egyszer vállalják, miért nem válnak a Kodály által annyit kárhoztatott „falu és város között lebegő" átmeneti társadalmi réteggé? Miért mernek primitív viszonyok közt is európai szinten gondolkozni, tervezni és alkotni? Vagy miért lett fogalom a tarhosi közösség? Kell-e válaszolni ezekre a kérdésekre? Igen. Mi tehát a soron következő feladat ? Az élő tanúkat megvallatni! Ne engedjük elveszni azt a sok emléket, amelyet nem őriznek ugyan írásos dokumentumok, de őriz a szájhagyomány! Izgalmas feladat lenne abban az irányban is tovább kutatni, hogy hol tart ma országosan a Tarhoson megkezdett munka. Hogyan él tovább a tarhosiakban a zene? Miért fontos nevelésbelileg, hogy a tarhosi diákok előbb ismerték meg Bartók és Kodály muzsikáját, mint Bachot és Beethovent? Hogyan tudnak egyszerre hagyományt őrizni és a kortárs zenére is odafigyelni? Miért szeretik a népdalt, és hogyan tudják megszerettetni másokkal is? Miért vált vérükké a népművelés, a közművelődés szolgálata? „...valamiképpen úgy fogalmaznám ezt meg, hogy ma is szolgálhatok az életben, és a szolgálatot sehol annyira nem tanultam meg, mint Tarhoson. .." - mondta Szokolay Sándor az egyik tarhosi találkozón. Sokkal többen érdeklődnek Tarhos iránt, amióta Csendé Béla Békés-Tarhos című könyve megjelent. Magam is hallottam értekezleten, pártoktatáson hivatkozni az énckiskolára, éppen a könyv alapján. Mi, tarhosiak is nagyon örültünk az első nyomtatott iskolatörténetnek. Csak köszönetet mondunk a szerzőnek ezért a szép munkáért. Köszönetet Békés város Tanácsának a kiadvány érdekében vállalt anyagi áldozatért. Köszönetet a gyomai Kner Nyomdának az ízléses kiállításért. Ami kevés kiigazítanivaló adódnék egy újabb kiadás esetén, az nem kíván sajtónyilvánosságot. De az a kívánság, hogy készüljön dokumentumkötet is az énekiskoláról, úgy tudjuk, sokakat foglalkoztat. Békés megye és Békés város Tanácsának Tarhosról több ízben kifejtett elképzelése, a hagyományteremtés szándéka, a készülő Tarhosi Emlékszoba érdekében végzett eddigi munkálatok s az a szeretet és lelkesedés, amely mindig átmelegíti a szívünket, ha „tarhosi" ügyben kell intézkedni, valami bizakodásfélét táplál bennünk. Úgy gondoljuk, nem hiába! Nemzetközi Néprajzi Nemzetiségkutató Konferencia előadásainak kötete Békéscsaba, 1975. október 28-31. DANKÓIMRE A múlt év végén jelentette meg Kósa László és Krupa András szerkesztésében a Magyar Néprajzi Társaság és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Békés megyei Szervezete a máris nagy hírre és jelentőségre szert tett konferencia anyagát (Budapest-Békéscsaba, 1976. 440 p.). Mielőtt a kötet ismertetésére térnénk, szükséges, hogy még néhány szót szóljunk a konferenciáról, a konferencia jelentőségéről. Köztudott, hogy a magyar néprajztudomány sohasem idegenkedett az együttélő nemzetiségek kultúrájának tanulmányozásától. Néprajztudományunk nemcsak tanulmányozta ezeket a kultúrákat, hanem sokoldalúan kifejezésre is juttatta a más népek, kultúrák megbecsülésének, helyes értékelésének szükségességét. Néprajztudományunk, a tudományág legbensőbb elvi és módszer376