Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 3. szám - TELEPÜLÉSSZERKEZET-VÁROSFEJLESZTÉS - Tóth József: Gondolatok a közép-békési centrumok koordinált fejlesztésének szükségességéről és lehetőségeiről

Az első és negyedik fokozat tárgyunk szempontjából kevésbé fontos, így - ezeket elhagyva - csak a középső fokozatokhoz fűzünk néhány gondolatot. A város határát túllépő koncentrációk (agglomerációk) - a területi-termelési komplexumok által meghatározottan - olyan településrendszerként jelennek meg, melyek egyes részeit az ésszerű gazdasági és térszerkezet, az egységes infrastruktúra és a funkcionális egymásra utaltság kapcsolja egybe. A településrendszer egyes tagjai között a funkciók megoszlanak, a funkcionális szerkezet terület és hierarchiaszint szerint differenciált. Az ilyen településrendszerek a lakosság számára sokoldalú munkaalkalmat, optimális művelődési, pihenési lehetőségeket teremtenek és a településhálózat társadalmi dimenziója szempontjából - az infrastruktúra szükséges szintű fejlettsége esetén - egy településnek tekinthetők, továbbfejlődésük iránya az integráns várossá alakulás felé mutat (Mathejka M. 1974). Elvben teljesen azonos folyamat eredményei a több város urbanizált összenövéséből származó koncentrációk vagy konurbációk. Különbség az induló állapotban van: ez esetben több, egymáshoz viszonylag közel fekvő, kapcsolódó város járja be az agglomerációs fejlődés stádiumait és válik funkcionális egységgé. A folyamat azonos lényegi tartalma miatt a policentrikus agglomeráció és a konurbáció között a szakirodalomban bizonytalan - de nem is jelentős kérdés - a határ. Jóval nagyobb fontossága van egy másik, időbeni határnak: a termelőerők fejlődésének, a koncentrálódási folyamat előrehaladásának mely fázisától tekinthetők a város és környezete közötti erősödő kölcsönkapcsolatok új minőségnek, mikor válik a formálódó településrendszer funkcionális egységgé ? Mikor és hogyan befolyásolható e folyamat, mikor, hogyan és milyen irányban célszerű befolyásolni ? Mint az eddigiekből kiderült, a koncentráció olyan objektív folyamat, melynek intenzitása az adott térség termelőerőinek fejlődési dinamizmusától függ. Nem kétséges, hogy bizonyos szint elérése után e kapcsolat kölcsönhatássá alakul: a koncentráció létrejötte és hatékony működése a térség termelőerői fejlődésének újabb energiáit szabadítja fel. Időben vizsgálva: a fejletlenebb, kevésbé urbanizált térségekben a koncentrálódási folyamat kezdetén az egyes települések kölcsönös kapcsolatai fokozatosan erősödnek, egyre sokoldalúbbá válnak, a közöttük kialakuló munkamegosztás mélyül, a települések - a fenti változásokat kísérő infrastrukturális fejlődés következtében ténylegesen is - közelebb kerülnek egymáshoz. Kialakul egy átmeneti forma, melyet kapcsolódó településrendszernek (Mathejka M. 1974), vagy - policentrikus kiindulási helyzet esetén - városrégiónak (Tóth J. 1972), városegyüttesnek (Tóth J. 1976) nevezhetünk. Ez az átmeneti stádium - a létrehozó folyamat objektív jellegét ismételten hangsúlyozva - csak a település-agglomeráció kezdeti állapotaként értékelhető helyesen. Továbbfejlődésük alakulása nagyban függ a tudatos beavatkozástól. Ennek irányának szükségképpen a fejlődés objektíve megszabott irányával kell egybeesnie, mértékét pedig a tényleges helyzet által szükségessé, a termelési viszonyok által lehetővé tett szint határozza meg. Nem kétséges, hogy a szocialista viszonyok a beavatkozás lehetőségének és hatékonyságának tág teret biztosítanak. Általában is igaz, hogy a kedvező irányba történő befolyásolás annál eredményesebb, minél korábbi koncentrációs stádiumban történik. Különösen így van ez szocialista viszonyok között. Az a tempóhátrány, mely a termelőerők fejlettségi szintjét és koncentrációját tekintve a fejlett tőkés országokkal szemben részben még ma is fennáll, lehetőséget nyújt a tervgazdálkodást folytató szocialista országoknak arra, hogy a koncentrálódási folyamat előnyeit maximálisan kiaknázva elkerüljék annak anarchikus településrendben, környezeti ártalmakban, stb. megnyilvánuló tőkés velejáróit. Annak a szerepnek alapján, melyet a működtetés, igazgatás, szervezés, irányítás terén betölt, a közigazgatási szisztémának nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk a fejlődési-fejlesztési folyamatban. A településrendszer és a közigazgatási szisztéma kölcsönös megfeleltetése az alábbi négy varációt eredményezheti (Kiss I. 1976a): a) koncentrált és centralizált; b) koncentrált és decentralizált; c) dekoncentrált és centralizált; d) dekoncentrált és decentralizált. Bár az egyes variációk között általánosságban, tisztán elméleti úton nem állíthatunk fel értékrangsort, és kialakulásukat, illetve az egyes területeken való szorgalmazásukat az adott térség sajátosságai 340