Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 3. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Varga László: Emléksorok helyett

az oldalt is, a diákok felől is, vállalnunk kellett nekünk a fegyelmet, akkor sértett bennünket az, hogy a másik oldalról meg ilyen sótartó-kiborogatást forszírozunk! Tehát ilyen értelemben az, amit csináltunk, az így lényegében egymás nevelése is volt, azt hiszem. Kovács: Én saját példámat tudom mondani ismét. Bizonyos mértékig tartottam a közösségtől mindig, ettől a közösségtől, és azért igyekeztem úgy formálni a ténykedésemet, hogy nehogy valami probléma legyen vele. Hogy miért? Megmondom őszintén: Én nem szerettem volna, hogy esetleg ne tartozzam ebbe a közösségbe... Szűcs: Hittünk abban, amit csinálunk, meg voltunk arról győződve, hogy ez a helyes, és így kell csinálni, és mindent megtettünk annak érdekében, hogy megvalósítsuk a célokat. Volt bennünk bizonyos makacsság is: megvalósítani azt, amit kitűztünk. Kovács: És nekem a mai tapasztalatom is az, erre mint tanár alapozok is nagyon sokszor, hogy ha egy közösség, mondjuk: gyerekek, egymást befolyásolják, jóval erősebb, mintha én nyúlok bele. Varga: Ha megpróbálnánk számba venni az okokat, hogy tulajdonképpen mi tette lehetővé, hogy mi ezeket csinálhassuk, ill. ha most továbbviszem a gondolatmenetet, hogy valamiféle közösség létrejöhessen, akkor ki hogyan rangsorolná azokat az okokat, feltételeket, amik közt mi dolgoztunk? Maróthy: Én azt gondolom, hogy egy pillanatig nem lehet vitás, hogy a tanáraink nagyon tudatosan segítették ezt a kollektívát, és a már bontakozó kollektívákat is abban, hogy a tanulmányi feladatunkat is, meg a társadalmiakat is el tudjuk látni. Kovács: Ahhoz - mindenesetre -, hogy egy közösség létrejöhessen, egy megfelelő miliő kell. Mondjam úgy, hogy keret vagy helyszín. Ezt adta, jelentette ez a kollégium, és ez az iskola. Szűcs: Én visszautalnék a származásra. Alapvetően munkás-, parasztszülők gyermekei vagyunk, és ezért a társadalmi munka nekünk olyan természetes volt. Egyáltalán a munka. Papp: Lényegében volt két fontosabb körülmény is: akkor voltunk 14-18 évesek, hát akkor lettünk fiatalemberek, kialakult bennünk egyfajta világnézet, bennem is. És az is, hogy akkor volt a tsz-fejlesztés, a mezőgazdaság átszervezése, az agitáció. A KISZ-szervezet akkor bontotta ki még, tehát 57-ben, ugye, a zászlaját. Tehát így, a maga módján egy mozgalmas időszak volt, a mi életünkben személyesen, de azt hiszem történelmileg is. Boruzs: Azért 1976-ban a lehetőségek jóval könnyebbek, mint a mi időnkben. 1970-ben volt egy ifjúságpolitikai határozat, azt követően olyan intézkedések, amik a feltételeket jobban megteremtették. Az igaz, hogy akkor talán látványosabb volt az ifjúsági munka. Papp: Nem az a lényeges, hogy látványos vagy nem, hanem az, hogy volt mit tenni, találtunk mit tenni! Ma vajon nincsenek olyan közösségformáló lehetőségek? Nincsenek meg azok az osztályok, vagy a kollégiumok? - Az nem baj, ha jobb a felszerelésük! Varga: Biztos, hogy ennek a kornak jóval több a lehetősége, de talán az elgondolkoztató, hogy minden ilyenfajta cselekvés érzelmi kérdés is. Tehát egy fiatal srác számára más dolog készen megkapni ezt a lehetőséget, és más dolog megharcolni érte. Azt hiszem, hogy érzelmileg az utóbbi, még ha objektíve rosszabb is, feldobja az illetőt, és úgy érzi, hogy több élményt ad számára. Maróthy: Keresve a maga beilleszkedését, minden fiatalember adott körülmények között találja magát szembe a segítő vagy gátló tényezőkkel. A segítő tényezőket felhasználja, a gátló tényezőkkel szemben cselekszik. Ez adja meg ennek a korszaknak is azt a töltetét, harcát, amelyek leküzdése során válik teljes jogú érettségizetté vagy szakemberré az ember. Emlékezzetek vissza, a sokféle, különféle teendőink mellett azért alapvető törekvésünk és célunk az volt, hogy leérettségizzünk. Ez volt az alap, és ebben nem változott a diák. Ebben 111a is az, még gondolom, holnap is hasonló lesz. Nem hiszem, hogy tőlünk nagyon eltérő jellemek lettek volna máshol, nem hiszem, hogy máshol a szakmai színvonal nagymértékben eltért volna, nem hiszem, hogy máshol a társadalmi beállítottságot tekintve más tanáraink lettek volna, de egyet én mindenképpen mernék ennek a gimnáziumnak az önálló történetéhez 337