Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 3. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Varga László: Emléksorok helyett

kor megválasztottak, kijelöltek a kollégiumi diákok kultúrfclelősenek, ahogy nekikczdtél zenekart szervezni! Pedig nem lehet rád azt mondani, hogy különösebben értenél a zenéhez! Maróthy: Számomra ez abban a környezetben, ahol nagyon sok cselekedni akaró és a közösség munkáját vállaló barátom, osztálytársam volt, ez nagyon kitüntető feladatnak tűnt, hogy a soraikba kerülhetek. Tulajdonkeppen ez volt az első komolyabb megbízatás életemben. Akkoriban kijártunk a mező gazdaságba dolgozni... Cukorrépaszedésről jöttünk vissza, ott kerestünk valami pénzt, és szó volt róla, hogy mire költsük el. Emlékszem rá, hogy volt egy fiú, akinek a szülei vasutasok voltak, vagy az apja vasutas volt, neki volt szabadjegye, ő ment el bevásárolni a hangszereket, aztán maradt valami pénz, épp annyi, hogy megnézve az árlistát, épp egy bendzsó fért bele. Az ugyan nem kellett, de futotta a pénzből. Az őszi munkaakción vásároltunk egy Weltmeister típusú tangoharmonikát, amin a Szabó Jancsi játszott, egy pisztont, egy bendzsót meg ilyen apró dolgokat, hogy rumbatök meg hasonló. Dob az nem volt, azt a szék helyettesítette nagyon sokáig, de végül is megalakult a zenekar, több alkalommal is játszott a diákbálon. Varga: (Szűcshöz): Emlékszel, amikor te meghívtál minket, ill. tulajdonképpen Maróthy fogadott fel bennünket, egy szál kolbászért menjünk el május i-én szerenádot adni. Először a te szíved hölgyénél kezdtük. Szűcs: Kezdtük volna... Varga: Zoli hegedült, Maróthy meg én énekeltünk volna, te pedig ott álltál az ablak alatt. De a hegedűhúr megereszkedett az esőben, és valami olyan hangot adott, hogy a környék összes kutyája rákezdte, és mi, mint a félőrültek, elrohantunk... Te pedig ott maradtál egyedül, lesz ami lesz... Szűcs: Én futottam a leggyorsabban. Varga: Kissé komolyabbra fordítva a szót, én emlékszem rá: 57 után szerveztünk néhány meglehetőA kollégium 1958-ban 334