Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)
1977 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Papp János: A Kner-könyvkiadás történetéből (A könyvművészeti kísérletezés évei)
iparművészet a kultúra egyik legfontosabb tényezője, továbbvivője, fejlesztője, a régi kultúrák eredményeinek őrzője és ébrentartója." 4 5 Ezután egy részletesen kidolgozott tervezetet közöl a röpiratban a nyomdász- és iparművész-utánpótlás-nevelés mikéntjéről az inasoktatástól - a művészképzőig vizsgálva a feladatokat. A nyomdászat és a szép könyv szeretete íratta le Kner Imrével a tanulmány gondolatait, remélve, hogy „...munkás és munkaadó, kiadó és író, tervező művész és könyvkereskedő egyforma szeretettel, egyforma céltudatos energiával és főként egyforma emberi és művészi felelősségérzettel veszi ki részét a munkából." 4 6 Az 1919-cs év egyetlen szépirodalmi terméke egy igen szép bibliofil kiadvány, a Balázs Béla új műveit (A fekete korsó - árnyjáték -, A királynő komornája - opera -, Napsugár és kígyó - néma táncjáték -, A könnyű ember - bábjáték) tartalmazó A fekete korsó című kötet volt. Mivel a tanácsköztársasági események, majd a román királyi csapatok megszállása miatt a Kner-könyvek kiadásában mintegy másfél éves szünet következett - így ezt a kiadványt tekinthetjük a könyvművészeti kísérletezés korszakát lezáró alkotásnak. A politikai-katonai események alakulása folytán egyelőre le kellett mondani a tervezett sorozat kiadásáról is, pedig éppen 1919 elején kezdődhetett volna el az érdemleges munka, mivel ekkor sikerült megtalálni a szerkesztőt Király György irodalomtörténész személyében. A régi magyar irodalom neves kutatójának Balázs Béla említette meg Knerék tervét, és látva, hogy Király György érdeklődik a sorozat iránt, megkérte Kner Imrét, részletesen írná meg elgondolásait, egyúttal felkérve Királyt az együttműködésre is. E levél tartalma, maga az elképzelés, annak gondos részletezése komoly figyelmet érdemel, hiszen rávilágít Kner Imre sokoldalú érdeklődésére, műveltségére, művészetére. A sorozatterv, a tematikai összeállítás kapcsán rámutat korának számos égető kulturális problémájára is: „.. .régen érzem, mennyire nagy baj az, hogy irodalmi kultúránk annyira gyökértelen. Nem vagyok konzervatív, de a magyar élet minden terén mindig nagy bajnak éreztem azt, hogy semmiféle kapcsolatunk a múlttal nincsen... Feltétlenül szükség lenne arra, hogy a régi magyar irodalommal való kapcsolatot az olvasóközönség széles rétegeiben újra megteremtsük, és olyan elevenné és szorossá tegyük, mint amilyen az például a németeknél. .. Nagy baj az, hogy úgynevezett klasszikusaink rengeteg ballaszttal megterhelve forognak csak közkézen... Azt hiszem tehát, hogy nagyon nagy fontosságú volna egy olyan gyűjteményes vállalat kiadása, amely a magyar klasszikusokat újra közel hozná az olvasóhoz... .. .Magát a sorozatot 8,10, 12 kötetre tervezném. A könyvek nem lennének nagy alakúak, sem túlságosan vastagok. Kiállításuk elsőrangú, ízléses, komoly, igazi nemes iparművészeti munka legyen. A papír jó famentes papiros. De nem luxuskiadásra gondolok, sem pedig olcsó tömegcikkre, hanem olyan nemes kiállítású könyvekre, amelyek már külsőjükkel is kultúrát akarnak terjeszteni és a kvalitásérzéket fejleszteni. Aruk a piaci árak szerint közepes ár lenne. Illusztrációk nem lennének, Buchschmuck is csak kevés, de ez igen komolyan lenne megoldva. Azt akarom, hogy a könyvek stílusa a jó és szép régi magyar könyvek tradícióit vigye bele újra a közízlésbe és azokra támaszkodva igyekezzen magyaros irányban továbbfejlődni. Erre nézve Kozma Lajos lenne a munkatársam, s meg vagyok győződve, hogy sikerülni fog a dolgot szépen megoldani... A kiválogatás szempontjai a következők volnának: Meg kell menteni minden olyasmit, ami komoly emberi és művészi érték, s aminek clfcledésc veszteségszámba menne... El kell hagyni minden olyan dolgot, ami vagy formájánál, 319
