Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)
1977 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Papp János: A Kner-könyvkiadás történetéből (A könyvművészeti kísérletezés évei)
Elsősorban a különleges elismerés indokolhatta a friss Nobel-díjas (1916) svéd író: Heidenstam: Endymion című munkájának kiadói programba vételét, a tervezett sorozat remélt szerkesztője: Szabó Dezső művének megjelentetését (Napló és elbeszélések), valamint a karácsonyi könyvpiacra szánt három kis mcséskönyv (Balázs Béla: Test vérország, Lesznai Anna: Mese a bútorokról és a kisfiúról, Jászay-Hori'áth Elemér: Árva János) kiadását. A könyvek tipográfiai megoldása közelítette meg leginkább a megszokott Kncr-színvonalat, legkevésbé viszont az illusztrációk sikerültek. A gyomai könyvkiadás időleges megtorpanása a recenziók számának jelentős csökkenésével is mérhető, bár ebben objektív okok (a háború befejezése, forradalmi események) is közrejátszottak. Nagyon tanulságos és a jövőben követendő utat körvonalazó tanácsok olvashatók a számos Kner-kiadványt illusztráló Divéky József egyik levelében, melyet ez időben írt Kner Imréhez: „.. .engedje meg, hogy Lesznai Anna rajzait lehetetlen és érthetetlen kísérletezésnek tartsam, Önnek nem szabad ilyen kísérleteket csinálni... Nem szabad, hogy valaki magyar művészetet akarjon csinálni, még hozzá affektált naivitással és együgyűséggel, mint Lesznai Anna! Őt tchctségtclcnsége még némileg megmagyarázhatja. De mit mondjak Örkényiről, aki tehetséges ember volt, és most ilyesmit csinál, mint az Árva János! - Már a címlapja annyira nyugtalan, áttekinthetetlen, hát még a képek a hanyag affektációjukkal, hogy igazán szégyen, ha egy tehetséges ember ilyesmit csinál. Önnek nem szabadna ilyesmit elfogadni! Ön a magyar könyvipart akarja fejleszteni, és azt a legszigorúbb kritika nélkül nem lehet. Gyerekcsséget semmi áron nem szabad tűrnie!... Amire Önnek szüksége van, az nem nagy számú munkatárs, hanem 2-3 művész. Kozma és még 2 más művész... A művészek irányának össze kell vágni az Önével, ma már nem szabad Önnek sem keresgélni!... Az utolsó könyvei... nem tetszenek úgy, mint a régebbi könyvei. Nem eléggé organikusak, túl teoretikusak, keresettek.. ." 4 3 Divéky József helytálló megállapításait, követésre méltó tanácsait jelentős momentumnak tekinthetjük, - a változtatás, a megvalósítás gyakorlati lehetőségét azonban - legalábbis egyelőre - elodázták a történelmi események. így 1919-ben mindössze egy szakmai és egy szépirodalmi jellegű könyv került ki a gyomai nyomdából. Az év első napjaiban megjelent Kner Imre: Ipari nevelés és iparművészet című röpirata mind tartalmában, mind pedig kiállításában értékes munka volt. Ezúttal a szakmáját szerető és értő, nagy tapasztalattal és gyakorlattal rendelkező szakember mondja el véleményét a magyar nyomdászat helyzetéről, az ipari és művészeti oktatás kérdéseiről, lehetőségeiről, egyúttal élesen bírálva a szomorú valóságot, a csupalátszat magyar viszonyokat is. Mint írja, az utóbbi évtizedben a legtöbb ipari szakmában - így a nyomdászatban is - nagyon leromlott a termelés színvonala mind a mennyiség, mind a minőség tekintetében. Az okokat vizsgálva a kapitalista termelési módot, az élet általános tradíciótlanságát, valamint a kvalitás iránti érzék és igény szinte teljes kihalását említi a legfőbb hibaként. Ipari termelésünk újjászervezése az első feladat - hirdeti. Nyomdászati viszonylatban az egyik legfontosabb teendőnek ,,... szakképzett, szakmájának lényegét ismerő munkások és a gyakorlati lehetőségekkel teljesen tisztában levő tervező iparművészek nevelését" 4 4 tartja. Sajnos „...a magyar közvélemény általában nem veszi komolyan az iparművészetet és nem ismeri fel annak végtelen gazdasági, de főként kulturális fontosságát...", pedig „...az 318
