Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 2. szám - SZEMLE

a „heterogenitásból származó dissolutio" elvé­ről beszél). A másik észrevétel a tanulmány világos szer­kezeti tagolására vonatkozik. Joós Béla tökéle­tesen látja az óvodai élet történeti fejlődését irá­nyító összetevőket. Fölé tud nőni tárgyának, világosan és pontosan érzékeli lényeges jegyeit. Helyesen utal azokra a mozzanatokra, amelyek az intézményt a mához kötik, közelítik. Csak sajnálni lehet, hogy szakirodalom hiányában nem tisztázta kellő mértékben mindazokat a kérdéseket, amelyeket hellyel-közzel talán ön­maga is egy kicsit megalapozatlanoknak érzett. Nagy érdeme ugyanakkor, hogy vállalni merte az úttöréssel járó veszélyeket - a tévedések jo­gával együtt. Bárcsak másokat is megnyerne az óvodatörténet kutatása számára! Bátorsága, lel­kes ügybuzgalma ezért külön is dicséretet érde­mel. A körülbelül 150 oldalas tanulmányhoz Sik­lósi Ferenc tanácselnök írt higgadtan mérték­tartó zárszót. Elvi támogatást, „nélkülözhetetlen segítséget" a Békés megyei Levéltár adott a szer­zőnek. A kiadvány a Békés megyei Könyvtár sokszorosító üzemében jelent meg 1975-ben. Békés megyei Természetvédelmi Évkönyv Szerk.: Rcthy Zsigmond, Baross László közreműködésével Békés megyei Tanács V. B. Természetvédelmi Bizottsága Békéscsaba, 1976. 155 oldal DÓZSA JÓZSEF Békés megye hazánk megyéi közül a közepe­sekhez tartozik, mégis az általa megjelentetett „Békés megyei Természetvédelmi Évkönyv" például szolgálhat valamennyi többi megyének. Ez is bizonyítja, hogy nem a terület nagysága, a lakosok száma, hanem az ott élő és dolgozó em­berek természetszeretete, a jövő iránti tudatos felelősségérzete és tenniakarása a legfontosabb meglévő természeti értékeinek fennmaradására, védelmére. Minden természetet szerető és féltő ember örömmel és aggódó figyelemmel reagál azokra a nemzetközi és hazai erőfeszítésekre, amelyek azt a nemes célt szolgálják, hogy megmentsenek a kipusztulástól állat- és növényfajokat, értékes természetes és mesterséges erdőállományokat, parkokat, esetleg egyedülálló fákat, fasorokat, facsoportokat. Ehhez azonban elengedhetetle­nül szükséges, hogy egy adott területen, - mint ahogyan ez a könyv is teszi egy megyén belül ­tudományos alapossággal felmérjük azokat a természetvédelmi értékeket, amelyek véde­lemre érdemesek. Mint ismeretes, minden me­gyének jogában áll az országos természetvé­delmi területeken kívül megyei jelentőségű ter­mészetvédelmi területek kijelölése. Ezzel a lehe­tőséggel örvendetesen, egyre növekvő tenden­ciával élnek megyéink. Ezekről több esetben je­lentek már meg tájékoztatók, de ezek közül is tartalmában, színvonalában kiemelkedik ez a Békés megyei kiadvány. Az „Évkönyv" szer­zőinek tanulmányait röviden az alábbiakban is­mertetem. Nagyon szívhez szól Gajdács György „Bekö­szöntő"-jében írt következő mondat; „Bizo­nyára sokan vannak az olvasók közül, akik számtalanszor megcsodálták a szarvasi arboré­tum páratlan szépségét, vagy a szabadkígyósi kastélyparkot. Feltehetően nem kevés azoknak a száma sem, akik túzokot, foglyot, fürjet, őzet is láttak már. S hogy mindezeket gyermekeink, unokáink is láthassák, mindannyiunknak na­gyon sokat kell tennünk". Ez a gondolat tömö­ren fejezi ki felelősségünket és feladatainkat a természetvédelem terén. Boross László röviden tájékoztat arról, hogy 2ÓO

Next

/
Oldalképek
Tartalom