Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)
1977 / 2. szám - LÁTOGATÓBAN - Sass Ervin: A karnaggyal, a zeneszobában (Szokolay Bálintnál)
Szokolay Sándor 197 1. évi szerzői estjén, az orosházi művelődési központ színpadán. A kép balszélén Szokolay Bálint, jobbszélén a fiú, Szokolay Sándor, a közreműködő művészekkel utánpótlás kell. Másodszor: a gimnázium megértő támogatását élveztük eddig, több diáklányunk van. Olvad a hó, a tavasz, ha nem is a levegőben, de az emberek szemében már ott settenkedik, és körültekint a februári utcán. Az Árpád-kert padjain hópárna s a kert közepén, a katona-szobor karján is hó ül. Néhány nap és elolvad; lehet, hogy mire cz az írás az újság hasábjaira igazodik és búcsút mond a nyomdagépnek. Hallgatagon megyünk tovább, tudom mégis, hogy most fogalmazódik bennünk a zárógondolat, mely lehet-e más, mint az: mi tartja össze ezt a kis együttest karnagyának szívén, tudásán, tagjainak odaadásán és zeneszeretetén kívül? Válaszként Kodály Zoltánt idézi: ,,A zene lelki táplálék, és semmi mással nem pótolható... Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be." Lelki táplálék? Feltétlenül. A muzsika szeretete gyönyörűen emberi dolog, és amit a léleknek nyújt, százszorosan gyümölcsözteti azt a fizikai lét minden percében, harmonikusabbá, teljesebbé varázsolja az életet. Ők huszonnégyen már tudják ezt a nagy titkot, és nem akarják magukba zárni. Elmondják mindenkinek, másokat is megtanítanak rá. Az Árpád-kert sarkából belátni a város egész központját. A déli órákban rengeteg ember az utcán, a nap egy pillanatra előbújik valahonnan, és áttört fénnyel csillog a havas pocsolyákon. - Szeretem ezt a várost - mondja -, és rögtön érezzük, hogy ezt mondania sem kell, hiszen nemcsak én tudom, mindenki tudja, aki csak ismeri. Az akkori téli hangulatból még csak az aranyló ősz, a tél-elő van itt, miközben a karnagy egy régi, szép kötésű könyvecskét mutat, valamikori autogramm-gyűjteményét. - Ezt nem láttad akkor, ebben őrzöm szinte az egész ifjúságom. A korán megtalált zenei élményeket, forró sikerű orosházi, szegedi, budapesti hangversenyekre emlékeztet egy-egy név. Meg írókra, színházi estékre... Lapozd csak fel! Igen, itt: Fedák Sári aláírása 1930-ból, amott Erica Morini olasz hegedűművészé 32-ből, Kodályé 1932. november 20., Budapest. A Zeneakadémián volt a hangverseny, hajnalban utaztam, éjszaka vissza, csak hogy hallhassam a Mestert, és láthassam Őt. Nino Martelli a Szegedi Szabadtéri Játékokon énekelt, Lchotay Árpád ott játszotta Ádámot, 1946 májusában... (Becsukjuk a könyvecskét, tovább már a Karnagy emlékezik.) 209
