Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 2. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Iványi János: Egy előadás módszertani modellje

lalt Békés megyében nagysikerű bemutatót rendezett nagyobb városainkban a cukorbetegek számára használható és forgalomban lévő ún. diabetikus készítményekről. A bemutató a következőképpen zajlott le: A gondozásra járó cukorbetegeinket előzetesen értesítettük a bemutató időpontjáról. Több, mint 100 érdeklődő jött el felhívásunkra, a bemutatásra kijelölt ebédlő zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. Rövid bevezetőt tartottunk arról, hogy a cukorbeteg részére is biztosított a változatos táplálkozás és a kereskedelem ma már rájuk is gondolva számos olyan mesterséges édesítőszerrel elkészített diétás készítményt hoz forgalomba, melyek segítségével a cukorbetegek is szakszerűen és változatosan tudják étrendjüket összeállítani. Ezután következett a kiállított diétás készítmények bemutatása (tészták, befőttek, szörpök, csokoládék), majd a kóstolás. A nagykereskedelmi vállalat képviselője ismertette azokat az üzleteket, amelyekben ezekhez a diabetikus készítményekhez hozzá lehet jutni. ^ Az előadásban idáig eljutva igen hasznosnak tűnik, ha az előadó ilyen diabetikus készítményekről szóló és sokszorosított tájékoztatót kioszt a hallgatóságnak. Nem tűnik rossz módszernek a kérdőívek közreadása sem. Evekkel ezelőtt gondozási munkánk tapasztalatai alapján olyan kérdőívet szerkesztettünk LiborJános dr. munkatársammal, melynek segítségével személytelenül tájékozódhatunk cukorbetegeink betegségükre vonatkozó ismereteiről. A kérdőív 12 főbb kérdéscsoportot tárgyal (foglalkozás, inzulinos, tablettás, diétás kezelés, szeszes ital kérdése, a testsúly szabályozása, a beteg kapcsolata a gondozóval, saját álláspont betegségéről, ennek lényegéről, a munkavégzésről, az inzulinozásra használt fecskendőkről és a lakóhely-orvos elérhetőség kapcsolatról). A válaszadást értelemszerűen a megfelelő rész aláhúzásával, ha szükséges, beírással kértük. A kérdőíveket a gondozás alkalmával akkor osztottuk ki betegeinknek, amikor eredményeikre vártak, s ez kb. 1 órát jelentett a gondozás megkezdése előtt. Elmondtuk betegeinknek, hogy a kérdőívet gondosan tanulmányozzák át és adják meg rá a véleményük szerint legjobbnak tartott válaszukat. Ahhoz sem ragaszkodtunk mereven, hogy mindenki kizárólag saját maga véleményezze a kérdőív rubrikáit, másik cukorbeteg társa segítségét is igénybe vehette. A felvilágosító előadás során is alkalmazhatjuk ezt a módszert úgy, hogy az előadás szervezője a gyülekezés időpontjában a hallgatóság között kioszt ilyen íveket, s utal arra, hogy 10-12 kérdőív adatait az előadó még előadás közben, vagy a végén a hallgatósággal megbeszéli, s kiemeli a kérdőíven feltüntetettek pozitívumait és negatívumait. Akár ide, akár az előadás végére kívánkozik a kérdés-felelet módszer. Az előadást a diéta kérdésének megbeszélésekor meg lehet szakítani, s akkor a kérdés-felelet csak az addig elhangzottakat öleli fel. Jó a hagyományos módszer is, amikor t. i. az előadó előadása végén hagy arra időt, hogy a hallgatóság kérdéseire válaszoljon. Arra azonban ügyelni kell, hogy az ilyen kérdésfelelet módszer semmiképpen ne váljék szakrendeléssé, ahol a betegek elmondják különböző panaszaikat és orvoslást várnak rá. Az egészségügyi felvilágosító előadásnak nem ez a célja és feladata. Tovább menve ismét hangsúlyozni kell a „cukorbeteg feltételesen egészséges" elvét. Említett saját anyagunkban pontosan azt akartuk hangsúlyozni, hogy a megfelelően gondozott cukorbetegeken a legkülönbözőbb műtétek is elvégezhetők. Ennek hangsúlyozása rendkívül fontos, mert 10-lj évvel ezelőtt a sebészek jelentős része is vonakodott cukorbetegeken műtét elvégzésétől (rossz sebgyógyulási hajlam, műtéti gennyedések, anyagcsere kisiklás, stb.). Szorosabban vett saját anyagunkból diapozitív segítségével bemutatjuk 463 betegen történt 563 műtét részletezését. 205