Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 2. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Iványi János: Egy előadás módszertani modellje

gek lakóhely szerinti gyakorisága a lakosság lélekszámára vonatkoztatva, a betegek foglalkozásának feltüntetése, a tápláltságifok, a gyógykezelés formái (dicta, inzulin, tablettás kezelés és ezek kombinációi). A bemutatott képekhez fűzött szövegben utalni kell arra, hogy egyre nagyobb számú cukorbeteggel kell számolni, néhány szóban említést kell tenni azokról a szűrővizsgálatokról is, amelyeket a tiidőszűréssel egybekötve lehet elvégezni kellő felkészültséggel. Megemlíthető Tolna megye példája, ahol 1966-67-ben az egész megye lakosságát szűrték át papírcsík módszerrel és az ismert cukorbetegekhez felényi új beteget derítettek fel. Feltétlen meg kell említeni, miután a feltételezés szerint Békés megyében tartunk valahol felvilágosító előadást, hogy ebben a megyében is voltak eredményes szűrővizsgálatok, így pl. Békéscsabán, Gerla és Elek községekben (3, 4, 5). Itt kell hangsúlyozni, hogy a cukorbetegség nem jár mindig az ismert tünetekkel (lefogyás, bőséges folyadékfelvétel és bőséges vizeletürítés, bőrgennyedések, stb.), sokszor teljesen tünetmentes és véletlenül, pl. kötelező orvosi vizsgálatok kapcsán derül ki fennállása (gépkocsivezetők, önkéntes véradók kötelező vizsgálata, stb.). Tekintettel arra, hogy a cukorbetegség gyógykezelésében az inzulin és a szájon keresztül alkalmazható tablettás készítmények mellett most is súlyponti kérdés a diéta, erről a kérdésről részletesebben és hangsúlyozottabban kell beszélni. Nagyon élményszerű magnós beszélgetés beiktatása a cukorbeteg diétájáról. Egyik korábbi felvilágosító előadásunkban rögzítettük azt a beszélgetést, amelyet diétás nővérünk folytatott egy 40 év körüli parasztasszony cukorbetegünkkel, akinek 5-6 éve ismert a cukorbetegsége és kimért diéta mellett inzulinra állítottuk. Ellenőrzései során feltűnt cukorbetegségének rendkívüli ingadozása. A beszélgetés során kiderült, hogy nincs is olyan mérlege, amivel akár a napi kenyéradagját, akár a főzéshez szükséges nyersanyagokat (burgonya, liszt) ki tudná mérni. A beszélgetés során fény derült arra is, hogy a táplálkozás napi ritmusa sem egyenletes, sem a reggelije, sem a vacsorája nincs mindig ugyanabban az időpontban. Elmondotta, hogy főleg lekváros tészta fogyasztása után kíván többet inni és több a vizelete is. Rákérdezve kiderült, hogy a tésztát nem szilvalekvárral, hanem baracklekvárral szokta elkészíteni, így aztán nyilvánvalóvá vált, hogy a baracklekvárban lévő fokozottabb cukormennyiség is felelős panaszaiért. A diétás nővér felhívta arra a figyelmét, hogy feltétlen be kell szereznie konyhamérleget, másrészt olyan diétás könyvet is, amelyben pontosan megtalálható 10 dkg-ra vonatkoztatva az egyes tápanyagféleségek, főzelékek, gyümölcsök tápanyag tartalma. Ennek a beszélgetésnek és sok más hasonló tapasztalatunk alapján minden frissen felfedezett és beállított cukorbetegünknek részletes diétás tájékoztatást tartatunk diétás nővérünkkel. Ugyancsak igen hatásos és megvalósítható az a módszer is, amelyet először a berlini központi cukorbeteg gondozó állomáson láttam. A laboratóriumi vizsgálatra, gondozásra váró cukorbetegek előtt vászonra (vagy fehér falra) vetítik azokat az ételféleségeket (elsősorban az ételek elkészítéséhez szükséges nyersanyagokat), amelyek a cukorbetegek étrendjében engedélyezettek, illetve tilosak. Véleményem szerint ilyen képek elkészítése nálunk is megvalósítható, bizonyára sokat jelentene ismételt bemutatásuk magyarázó szövegekkel cukorbetegeinknek. Az is elképzelhető, hogy az előadás alatt asztalra rakjuk a tápanyagféleségeket olyan osztályozásban, mint ahogyan ezt vetítjük, vagy vetíteni szeretnénk, s akár az előadásban idáig érve a hallgatóság bevonásával beszélgetnénk az engedélyezett és tiltott tápanyagokról, akár az előadás végén szentelnénk erre időt. Két évvel ezelőtt a Szolnok-Békés megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vál204