Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Dövényi Zoltán: Békéscsaba igazgatási szerepkörének történeti alakulása

További közös vonása volt az érveléseknek a statisztikai adatok szinte teljes mellőzése, az állítások egzakt bizonyításának hiánya. Különösen a Gyula mellett felhozott indoklások sorolhatók több esetben is a historizálás nem sokat érő kategóriájába. Egyedül egy szarvasi hozzászóló használta fel például Keleti Károly: Hazánk és népe című művét állításainak alátámasztására.

2

1 Mivel a székhely kérdését első fokon a megyebizottságnak kellett eldöntenie, mindkét érintett település igyekezett maga mellé állítani a megye községeit. Ezek egy része előzetesen nem nyilvánított véleményt, várták a már említett megyerendezés eredményét.

2

2 Az 1873 decemberében lezajlott megyegyűlésen Csaba mellett csak hat község volt, de a gazdasági fejlődésben élen járó Szarvas, Orosháza és Tótkomlós, részben Mezőberény is a megyeszékhely áthelyezését kívánta.

2

3 A kétnapos vitában több olyan momentum is felmerült, ami a sajtópolémia során nem szerepelt. A kérdést végül is eldöntő érv itt hangzott el először: ha Csaba lenne a megyeszékhely, a virágzó központ mellett az addig erős községek nem fejlődnének. Erre az Arad és Nagyvárad környéki községek helyzetét hozták fel példaként. A községek zöme Gyula nagy előnyének tartotta, hogy mellette ők is fejlődhetnek.

2

4 Ez az érvelés teljes mértékben igazolta az 1871-es sajtóvita indító cikkében tett megállapítást, miszerint a megyének nincs központja, csak egymástól távollevő erős és nagy falvakból áll.

2

5 A községek elismerték tehát Csaba gazdasági fölényét Gyulával szemben, de féltek is tőle. Olyan települést láttak szívesen megyeszékhelynek, ami - némi túlzással - csak „primus inter pares". A Csaba gyors fejlődésétől való félelem tükröződik abban a javaslatban is, hogy a nagyközség legyen törvényhatósági jogú város, ebben a keretben keresse a fejlődési lehetőségeket, ne a megyeszékhelyért harcoljon. Ezt a célt azonban csak jóval később tűzte maga elé Békéscsaba. Döntés ezen a megyegyűlésen még nem született, a javaslat további megvitatásra az állandó bizottsághoz került.

2

6 1874 februárjában tárgyalták ismét a kérdést, s ekkor a megyebizottsági tagok 168 :86 arányban Gyula mellett döntöttek. Ekkor már mindössze 29 nem csabai kívánta a megyeszékhely áthelyezését.

2

7 Leginkább a sárréti községek és Békés kardoskodott a status quo mellett. Döntő szava volt a megye nagybirtokosságának. A megyeszékhely tehát Gyula maradt, de annyi haszna azért lett a küzdelemnek, hogy a szűk és elhanyagolt megyeházát jelentősen átépítették, s 1877 végétől a megye irányítása már innen történt.

2

8 Csaba a vereség után közvetlenül próbálkozott még az országos törvényhozó testülethez fordulni,

2

9 ez azonban ugyanúgy sikertelen volt, mint két újabb röpirattal rábírni a megyei közvéleményt álláspontja megváltoztatására.

3

0 Nem sokkal volt szerencsésebb Békéscsaba a járáshatár meghúzásával sem. A közigazgatásijárások kialakítása nem központilag, hanem megyei szinten történt, s ennek következtében a csabai járás összesen két települést foglalt magába. Kedvezőbb volt a helyzet az igazságszolgáltatás terén: a csabai járásbíróság területejóval nagyobb volt a közigazgatási járásénál. Itt viszont a megfelelő bírósági épület hiánya jelentett problémát, s emiatt felmerült a járásbíróság Gyomára helyezésének gondolata is.

3

1 Erre azonban végül is nem került sor. Miközben Csaba vezető rétegei komoly erőfeszítéseket tettek a település közigazgatási és igazságszolgáltatási szerepkörének növelésére, teljesen mellékesnek tekintették •182