Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Krupa András: A Bódisné-monda mai Békés megyei változatai

A Bódisné-monda mai Békés megyei változatai KRUPA ANDRÁS A boszorkányos tojástojó Bódisné hiedelemmondájának szülőhelyéül a Békés me­gyében eddig gyűjtött valamennyi változat Békés városát jelöli meg. Maguk a béké­siek is városukbeli eredetűnek tekintik a történetet, s a város határában fellelhető hal­mocskák közül az egyiket (nem mindenki ugyanazt) - ahol a monda szerint máglya­halált halt Bódisné, ma is Bódisné halmának nevezik. Békésen jegyezték le először. Somlyai Gábor Békés mindentudó tanácsnoka, köz­ségi pénztárosa az 1894-ben megjelentetett könyvében tette közzé. 1 (S valószínű, hogy ez az első közlése is.) Azóta több változata jelent meg, közülük kiemelkedik a színes előadásmód miatt Szűcs Sándoré, 2 pontosság és hitelesség tekintetében Végh Józsefé. 3 Balassa Iván szerint - noha az ország többi részén is ismeretes - legtöbb feljegyzése Békésről való. 4 A hiedelemmonda még napjainkban is él. Nemcsak Békésen, hanem a közelebbi vagy távolabbi szomszédságban lévő megyebeli helységekben is. Hiedelmek, szoká­sok gyűjtése közben először az újkígyósi magyaroknál bukkant fel, majd a mezőberé­nyi szlovákoknál. Nemsokára Sarkadon mondták el egy igen szép változatát, leg­utóbb Békéscsabán került magnetofonszalagra. Szűcs Sándornak van tehát igaza, mi­kor nem adja meg pontos gyűjtési helyét, hanem csupán a térséget: „Valahol a Békés, Sarkad, Gyula közti határban találkoztam vele." 5 Mintha előre érzékelte volna a neves monda majdani lelőhelyeit. Miután Békés környékén ilyen szép számban és váratlanul hallatott magáról, tuda­tosan fordultam a békésiekhez, vajon napjainkban mennyire ismerik ezt a közvéle­mény által városukból származtatott népi hiedelemmondát. Bódisné nevét a legtöb­ben ismerik, különösen az idősebb korosztály, de sokan csak a Bódisné halmát emle­getik, bár helyét földrajzilag nem tudják mindig meghatározni. Jobbára azt is tudják, hogy ezen a helyen boszorkányt égettek el valamikor, akinek az volt a varázstudomá­nya, hogy tojást tudott tojni. A monda maga azonban kevésbé él. Igen kevesen merik csak elmondani a teljes mondát vagy töredékes részleteit. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az egyik nagy hagyománnyal rendelkező békési olvasókör nyugdíjas klubjában csak egy idős férfi akadt, aki ismerte, a 80 éves Balogh Imre, s aki végül is az egyik adatközlő lett. A másik adatközlőről is csak hosszabb kutatás után értesültünk: 6 a város egyik leg­öregebb embere, most múlt 91 éves, s csupán merő véletlenség, hogy őt is Balogh •167

Next

/
Oldalképek
Tartalom