Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Ecsedy István: A Szeghalom vidéki halmokról

a csaknem kizárólagos nyugati tájolás, nem utolsósorban pedig az eszközök és éksze­rek előfordulásának ritkasága. 1 7 A tiszántúli feltárások során két fő sírforma keriilt elő. Az egyik típusnál a sírt fa­szerkezet borítja, a másiknál ennek helyén gyékényből, szövetből vagy fűből készült sírtakaró maradványát találjuk. A sírgödrök lekerekített sarkú négyszögek, ritkábban ovális formájúak. 1 8 A sír és a sírépítmény kialakítására fordított különös figyelem je­leit vehettük észre a kétegyházi Török halom alaptemetkezése 1 9 és a dévaványai Barcc Iwlom sírjának feltárása 2 0 során. A sírt védő faszerkezet mellett nemez- és sövénytakaró nyomait figyelte meg Csalog József a fa „padlóval" is ellátott balmazújvárosi sírnál. 21 A Barcé halom x. sírja fölött összeomlott gyékénysátor vagy baldachin maradványai kerültek elő. Ezek mellett a legtöbb magyarországi temetkezésnél sikerült szőnyeg­takaró és bőr, kéreg, gyékény derékalj nyomait megfigyelni. 2 2 Felhasználásuk arra mutat, hogy a sírokat mintegy ház, kunyhó, végső lakóhely gyanánt készítették elő és védték meg. A sírok berendezésének és szerkezetének pontos megfelelőit ismerjük a Szovjetunió, Románia és Bulgária területén feltárt gödörsírokból. Ezek feltárása során olykor a sír fölött elhelyezkedő gerendaszerkezet háztetőszerű kialakítását is megfi­gyelték a gyakoribb, vízszintesen elhelyezkedő védőtető mellett. A gyékény és fa sír­borító szerkezet készítése a gödörsíros kultúra kezdetétől meglévő szokás. A temet­kezéseknek ezt a sajátos vonását a szovjet kutatók az „a sír a halott háza" elképzeléssel magyarázzák, mely a sztyeppei nomádoknál hosszú ideig követhető. 2 3 A halott végső lakhelyének elkészítéséhez tartozik annak befejező szakasza, a sírha­lom felépítése. A magyarországi feltárások több esetben jól mutatják, hogy a kurgá­nok egy része kétségtelenül több etapban épült. Az egyes későbbi feltöltésekhez tar­toznak a korábbi halomba ásott utántemetkezések. Az egymás fölött elhelyezkedő gö­dörsíros temetkezéseket a csoporton belül is azonos sírszerkezet, tájolás és melléklet­anyag jellemzi. Az ilyen szerkezetű halmok esetleg a kisebb közösségek - családok, nagycsaládok - közös temetkezési helyének tekinthetők. Különösen valószínű ez ak­kor, ha a feltárt kurgán olyan halomsíros temető tagja, melynek többi alaptemetkezé­sei is a gödörsíros kultúrához köthetők. 2 4 Családi temetkezési helynek tekinthető a kétegyházi Török halom, Dévaványa-Templomdomh, és valószínűleg egy családhoz tartozott az a serdülő és két csecsemő is, akiknek sírját az 1973-ban elhordott dévavá­nyai Csordagyepi halom rejtette. 2 5 (1-3. kép) A temetkezési rítus sajátos eleme a háton zsugorított fektetés, melyet a legtöbb gö­dörsírnál megfigyeltek. A póz „béka fekvés" elnevezése onnan ered, hogy a térdben felhúzott lábak gyakran kétoldalra estek le a holttest elkorhadása után, ebben az eset­ben a lábak a sírfenéken sajátos rombuszformát alkotnak. A halmok alaptemetkezéseinek feltűnő jellegzetessége a vörös fcstékrög jelenléte a sírban. A magyarországi gödörsírokban a vörös okkerrögöt a fej közelében, a vállnál találjuk általában, így Kétegyházán a Török halom alaptemetkezésében a tönkrement bőrzacskó lenyomatát még őrző rög is a váll táján került elő. Két kétegyházi okkerrög analízise esetében megállapítható volt, hogy ezek nem festékrögök, hanem a talaj felső humuszrétegéből kézzel alakított formák voltak, me­lyeket feltehetően messziről hozott hcmatittal alaposan befestettek. 2 6 Feltehető, hogy a sárból, esetleg agyagból gyúrt forma magát a halottat szimbolizálja egy olyan rituá­•164

Next

/
Oldalképek
Tartalom